Denevérek őrző-védő poszton
https://www.tessloff-babilon.hu/deneverek-orzo-vedo-poszton
Ritkán fordul elő, hogy az emberek a kutyák mellett más állatokkal is „szerződést kötnek” az értékeik védelmére. Ilyen kivételes állatok a denevérek, amelyek közül egy csoport – a kisdenevéreké – szabályos éjszakai őrző-védő szolgálatot lát el Portugália két világhírű könyvtárában is. Az egyik a lisszaboni Mafra-palota, a másik a Coimbrai Egyetemi Könyvtár. Igaz, az ezekben munkálkodó kisdenevérek tolvajok megállítására nem vállalkoznak, így azok érkezésére változatlanul a kutyák illetve az elektromos riasztók figyelmeztetnek. A kisdenevérek jelenléte tehát merőben más szempontból fontos. Ők ugyanis az emberek gyakran környezetkárosító eszközeivel szemben a lehető legtermészetesebb módszerrel tartják távol a könyvektől azok kártevőit: megeszik őket.
Mitől kell védeni a papírt?
Akik könyvekkel dolgoznak, jól tudják, hogy a papírnak csak az egyik ellensége a párásodás és a penész. Még ezeknél is nagyobb károkat okozhatnak a könyvekben az apró, olykor szabad szemmel alig látható rovarok és egyéb élősködők. Ilyenek például a 7-10 milliméteres ezüstös pikkelykék, amelyeket ezüstös ősrovarnak is hívnak. Velük leggyakrabban a fürdőszobánkban találkozunk, ha azonban ott nem találnak elég táplálékra, könnyen átvándorolnak a könyvespolcokra.
 |
| Az ezüstös pikkelyke a legősibb rovarok egyike. Amikor nem a fürdőszobánkban csúszik-mászik, olyankor sajnos a könyveinket rongálja. |
Rokonaik a kemencehalacskák, amelyek a rovarok osztályán belül szintén a szárnyatlan rovarok alosztályába, a sertefarkúak rendjébe és a pikkelykefélék családjába tartoznak, és ugyancsak kedvelik a nedvességet.
Ezeknél is kisebbek, ám annál szaporábbak a könyvtetvek, amelyek 1-2 milliméteres rovarok és a fatetvek rendjébe tartoznak. Kedvenc táplálékuk a penészgomba, így ha egy könyvben megindult a penészedés, biztosak lehetünk benne, hogy a könyvtetvek is megjelennek, és hogy ettől kezdve a papír egyre vékonyabb, foszlottabb lesz. Mivel a tetvek szabad szemmel alig láthatóak, jelenlétükre kizárólag a maguk után hagyott, finom por utal.
Jó étvággyal eszik a papírt még a kis kopogóbogarak is, amelyek viszont jóval nagyobbak a tetveknél. Ezeket gyakran fa-szú vagy faféreg néven is emlegetik. A faférgek sötét színű, kevésbé feltűnő bogarak, és a lárváik elsősorban az öreg bútorokban vagy gerendákban tesznek kárt, de nem ritka, hogy a papírlapok közé is petéznek.
Gyakran bukkan föl a könyvek lapjai között a könyvskorpió, amely a pókszabásúak osztályának álskorpiók rendjébe tartozik. Ezek az állatkák 3-5 milliméteresek, és onnan kapták a nevüket, hogy a valódi skorpióéhoz hasonló, hosszú és ollóban végződő tapogatóval rendelkeznek. Szerencsére azonban az álskorpiók rendje csak távoli rokonságban van a skorpiókkal, ezért az emberre nem veszélyesek az egyedei.A könyvespolcunkon kívül a szabadban is találkozhatunk velük, ahol a fakérgek alatt, avarban és mohák között telepednek meg.
Ezek az élőlények a világ minden táján megtalálhatók, de a legkedvezőbbek számukra a melegebb éghajlatú és gyakrabban páradús helyek. Ilyen Portugália is, ezért az ottani könyvtárak készleteit sokkal nagyobb mértékben fenyegetik a rovarok és egyéb kártevők, mint másutt. Ugyanakkor ezen az éghajlaton a denevérek sokkal rövidebb ideig alszanak, mint a hidegebb vidékeken. Ezért több idejük marad a vadászatra, tehát kitartó, megbízható ellenfelei a papírevőknek.
 |
| Ilyen kisdenevér (Microchiroptera) „dolgozik” éjszakánként a portugáliai könyvtárakban. Jelenlétük egyetlen kényelmetlen következménye az ürülékük, amelynek gondját úgy oldják meg, hogy éjszakára a termekben mindenre vékony leplet tesznek, és ezeket reggel ügyesen összehajtogatva kiviszik. |
Az egyik könyvtár kolostori, a másik egyetemi
Mindkét könyvtárat a 18-dik században alapították és mindkettőt V. János király (1706-1750) hozta létre. Ő olyan erőteljesen támogatta az egyházat, hogy XIV. Benedek pápa 1748-ban a fidelissimus („leghívőbb”) címmel tüntette ki. Ez a siker pedig csak megerősítette a királyt abban, hogy az addigiaknál is több kolostort kell építenie, amelyeknek pedig szerves részei a könyvtárak. A Mafra-palota könyvtárának születése tehát inkább a király egyházi kötődéseinek köszönhető.
Az alapvetően barokk stílusú, Lisszabonhoz közeli palotát V. János hálából építtette, amiért felesége, Ausztriai Mária életképes fiúgyermeknek adott életet. (A királyi pár első gyermeke sajnálatos módon már csecsemő korában meghalt.) A kor szellemének megfelelően olyan épületegyüttest igyekeztek létrehozni, amely sokféle igényt kielégíthet. Az 1717 és 30 között felépült palota világias részében például egy kiemelt eleganciával berendezett zenei szobát is kialakítottak. Az egyháznak szentelt részben egy kéttornyú és három orgonával is ellátott, a maga korában különlegességnek számító székesegyházat valamint egy jelentős területű kolostort építettek, hatalmas könyvtárral. (A kolostort Szent Antalnak szentelték, építése történetét pedig a Nobel-díjas José Saramago örökítette meg A kolostor regénye című könyvében.)
A könyvtár mellett olyan könyvkötő-műhely is működött, amelynek felkészült mesteremberei a legkorszerűbb, ún. rocaille (rokejj) stílus jegyében készítették el a könyvek borításait. (A francia rocaille szó a rokokó stílus névadója lett, és magyarul kagylót jelent. Az irányzat jellemzően a kagyló vonalaira emlékeztető, tekergő, gyakran túlburjánzó díszítéseket alkalmazott.) A királynak nem lehetett nehéz dolga kiváló szakembereket toborozni a könyvtárhoz és a könyvkötészethez.
Az ő idejére a térségben (tehát az Ibériai-félszigeten) jelentős szakmává vált a könyvekkel való foglalkozás. A mintát elsősorban a szomszédos Spanyolország adta, ahol addigra már olyan jelentős könyvtárak működtek, mint például a Madridi Nemzeti Könyvtár. (Ezt1712-ben alapították és mára már négymilliós gyűjteménnyel rendelkezik.) De nem maradt el mögötte a Toledói Katedrális archívuma és könyvgyűjteménye sem, amelyben 8-9-dik századból származó kéziratokat és több mint tízezer, 11-dik századi fontos dokumentumot helyeztek el. Ugyancsak régóta működött a Madridhoz közeli El Escorial palota könyvtára, amely 1563 és 1584 között épült, Szent Lőrinc tiszteletére.
És bár Portugália 1668-tól függetlenné vált az addigi spanyol uralomtól, a kulturális kapcsolatok természetesen továbbéltek. A palota 1771-től működő könyvtára hamarosan az egyik legjelentősebb gyűjteménnyé vált Európában. Itt őrizték például a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb művét, a Nürnbergi krónikát (más néven Schedel-krónika vagy Világkrónika), amelyet Hartmann Schedel (1440–1514) német orvos, polihisztor és történetíró készített 1493-ban. A könyv fametszeteit Dürer keresztapja, Anton Koberger nyomdájában állították elő, a kor legkiemelkedőbb művészeinek rajzai alapján. (A krónika latin nyelvű fordításából Magyarországon huszonhármat, a német változatából huszonkettőt őriznek.)
De bevitték a könyvtárba az első korszerű világatlasz, a Theatrum Orbis Terrarum (közkeletű nevén „a Theatrum”) egy 1595-ös példányát is. A különleges összeállítás Abraham Ortelius (1527-1598) németalföldi térképész műve, és természetesen Magyarország akkori állapotát is viszontláthatjuk benne. Ortelius kommentárokat, országleírásokat is kapcsolt a térképekhez, amitől a gyűjteménye a kor földrajzi, történelmi és kultúrtörténeti ismereteinek egyedülálló tükrévé vált. (Mivel a Theatrum Orbis Terrarum mindenütt fontos forrásnak számított, a 16-dik században egy-egy példánya a magyar nemesség műveltebb tagjainak könyvtárában is ott volt. Ma a Budapesti Országgyűlési Könyvtárban is megtekinthető az egyik kiadása.) Mindezek mellett a Mafra-palota könyvtárában egy 1514-ből származó Biblia háromnyelvű példányát és a portugál költő, Luís de Camões egyik, nemzeti kincsnek számító kötetét is őrzik, 1572-ből.
A Mafra-palota idővel teljes egészében a világörökség része is lett. A könyvtárosoknak pedig a kezdetektől volt mit félteniük, ezért is örültek annak, hogy a denevérek segítséget jelentettek a könyvek épségének megőrzésében.
 |
| Ezt a könyvlapot vélhetően nemcsak a pára rongálta meg, hanem akár több rovar is az ebédjének tekintette. |
A coimbrai könyvtár, a Biblioteca Joanina építése mögött nem az egyház, hanem a portugál kulturális hagyomány tisztelete állt. Coimbrában működött ugyanis Portugália első egyeteme (amely egyébként sorrendben a 9-dik volt az európai egyetemek között).
Az intézményt 1290-ben alapították, a maihoz képest egy másik területen, és 1537-ben költöztették át egy impozáns palotába. Már János király korában is nevezetessége volt a Szent Mihály-kápolna és a Kecske-torony, miközben a terület egésze is sok utazót vonzott. Mindemellett az egyetem fejlődése is megkívánta az önálló könyvtár létét, ezért V. János ennek a felépítését is támogatta. (Jótékonyságának egy hatalmas, róla készült festmény is emléket állít, a könyvtár egyik termében.)
Az épület ugyanúgy barokk stílusban épült, ahogyan a Mafra-palota is, itt azonban már az előbbinél is nagyobb gonddal ügyeltek arra, hogy védjék a könyveket. Az ajtókat tikfából készítették, mert az kevésbé engedi át a párát, a polcokat pedig a legkeményebb fából, tölgyből ácsolták, hogy a rovarok tudják magukat átrágni rajtuk. Ugyanígy gyertyát sem volt szabad használni a termekben, nehogy tűz keletkezhessen. Egyedül a tanárok kaptak annyi engedményt, hogy számukra az ablakok közelében alakítottak ki helyet, a diákok azonban csak beljebb ülhettek le, ami azt jelentette, hogy a szürkület beálltakor már nemigen tudtak itt tanulni. Csak az elektromosság megjelenése teszi majd lehetővé, hogy az olvasók borús időben és sötétedés után is hozzáférjenek a könyvtár ugyancsak értékes kincseihez.
A különféle, több évszázados könyvek, bibliák, zsidó, muszlim és keresztény dokumentumok mellett itt lehet bepillantást nyerni például a portugál inkvizíció legtöbb ítéletének anyagába is.
Mindezek őrzéséhez ma is jelentős mértékben járulnak hozzá a denevérek, akikre remélhetőleg még hosszú ideig szükség lesz, Portugáliában. Igaz, a portugál könyvtárakat is magában foglaló Európai Könyvtárban (The European Library, TEL) már nem várják őket, hiszen ez egy világhálón elérhető szolgáltatás, de ez biztosan nem kisebbíti az érdemeiket. Hiszen sokan tudják, hogy a TEL sem jöhetett volna létre a könyveket őrző kisdenevérek kitartó munkája nélkül.
Lévai Júlia
