Iskolaérettség és tanulási zavarok
Hogyan térképezi fel a fejlesztőpedagógus a tanulási zavarokat? Miről ismeri fel a tanító, hogy a gyermek nem elég éretten került az iskolába? Cikksorozatunkban fejlesztőpedagógus szakértőink a gyerekek fejlődésével kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Perger Katalin és Farkas Attiláné Katalin a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola – Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanítói. Közösen dolgozták ki és állították össze a LOGICO Piccolo Betűvadász, Számvadász és Jelvadász kártyacsomagok anyagát.
Hogyan térképezi fel a fejlesztőpedagógus a tanulási zavarokat?
A tanulási zavarok felismerésében fontos szerepük van a különböző diagnosztikai szűrőeljárásoknak. A különböző módszerek – a tesztek, megfigyelések, anamnézis – egymást kiegészítve segítenek a problémák feltérképezésében. Vannak tesztek, amelyeket csak a pszichológusok alkalmazhatnak, ilyenek például a Bender-, a Frostig- vagy az IQ-teszt. Azonban a pedagógusnak is sok eszköz áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a problémákhoz közelebb jusson.
A gyermek előtörténetének megismerésére szolgál az anamnézis felvétele, melynek során sok minden tisztázódhat például a terhességről, a szülés körüli állapotról, a korai betegségekről.
A "Home-leltár" – a családlátogatás – révén jobban megismerhetjük az otthoni környezetet (tárgyi körülményeket, személyi viszonyokat).
Játékos körülmények között megfigyelhetjük a gyermek mozgását, érzelmi reakcióit, beszédét, társas kapcsolatait, önálló tevékenységeit, kézügyességét stb.
Az "Emberrajz-teszt" a grafikus képességek mellett a testséma fejlettségére is rámutat, és egyben az általános értelmi szint mutatója is.
A speciális képességfelmérő tesztek – a Diszlexia-prognosztika teszt, az Edtfeld-teszt és a figyelemvizsgálat – a részképességeket mérik fel.
Mindezen eljárások csak együtt tudnak rámutatni a tanulási képességeket megalapozó funkciók fejlettségére, illetve fejletlenségére.
Miről ismeri fel a tanító, hogy a gyerek nem elég éretten került az iskolába?
Ha a fejlődés során a részképességek egyenetlenül fejlődnek, lemaradások, hiányok lépnek fel és ezek az iskolakezdésre sem érnek be, később teljesítményproblémát okozhatnak. A tanító arra figyeljen, ha a gyerek:
- állandóan izeg-mozog, nekimegy tárgyaknak, lever dolgokat és általánosságban motoros nyugtalanság jellemzi;
- nem tud kellő ideig (kb. 15 percig) egy adott dologra tudatosan koncentrálni;
- nehezen tud látott vagy hallott információk között különbséget tenni, azonosságokat felfedezni;
- nehezen tájékozódik a térben (jobbra, balra, alatta, fölötte);
- nehezen tájékozódik a síkban, eltéved a füzet felületén;
- a betűelemeket, betűket fordítva írja, az írással jobbról balra halad, ún. tükörírást alkalmaz;
- írásnál, olvasásánál gyakran felcseréli vagy kihagyja a betűket, szótagokat;
- kézügyessége nem túl jó, az írása kusza, maszatos, a füzete szamárfüles;
- még nem alakult ki a jobb-bal kéz használata, kezei között váltogatja a ceruzát;
- artikulációs, szótagolási problémái vannak.
Ha a gyermek nem tud eleget tenni az iskola és a szülők által elvárt követelményeknek, kudarcélmények érik, melyek tanulási zavarokhoz és ennek következményeként magatartási zavarokhoz vezethetnek.
Ne ijedjünk meg, az ilyen gyermek nem feltétlenül diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás. A megelőzés érdekében azonban mihamarabb keressük fel az iskola fejlesztőpedagógusát, aki az idejében elkezdett és szakszerűen összeállított foglalkozásokkal igen jó eredményeket tud elérni.
