Mester és szolgája

Legújabb ismeretterjesztő könyvünk, a Robotok című könyv kapcsán Magyar Attilát, a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karának docensét kérdeztem a könyvről, robotfociról, fejlesztésről és általában az ember és a robot viszonyáról. Játékos tanulás, azaz ezt sajnos még nem tanítják az általános iskolákban!

Milyen volt az első benyomása a könyvről?
Nagyon örültem a megkeresésnek, mert egy kicsit magaménak érzem ezt a könyvet. Magam is robotikát tanítok, labort vezetek, és a könyv nagyon érthetően magyarázza el a gyerekeknek a robotika lényegét. Egyszóval tetszett a könyv.

A könyv külön fejezetet szentel a robotfocinak. Mit üzen nekünk ez a mókás játék?
A robotfociban valójában nem az a cél, hogy a robotokból álló csapat 2050-re legyőzze az aktuális világbajnokot. Tulajdonképpen nem is a foci a lényeg – ez a könyvben is jól ki van emelve - , hanem a játék kooperatív jellege. A játékos egyedül nem tud nyerni, sok kicsi tudás áll össze akkora képességgé, amely lehetővé teszi az ellenfél legyőzését. Másfelől túlmutat a mesterséges intelligencián (amire a sakk kiváló példa) annyiban, hogy itt van egy labda, ami elgurulhat, az ellenfelek nekem jöhetnek, tehát van egy életszerű, dinamikus helyzet. A robotfociban kidolgozott algoritmusokat kicsit módosítva, már olyan robotok is tervezhetők, amelyek például embereket mentenek ki a romok alól.

Dennis Hong professzor egyik előadásában a fejlesztés öröméről beszél. Mik az ön tapasztalatai erről?
A Műszaki Informatikai Karon mi is a professzoréhoz hasonló laboratóriumot üzemeltetetünk, persze pár nagyságrenddel kisebbet. Mi főleg a programozásra koncentrálunk, zömmel az egyetemi oktatás keretein belül. De járnak hozzánk középiskolások is, akik saját iskolájukban nem jutnak ilyen lehetőséghez. A fiatalabb nemzedék számára nagyon inspiráló ez a környezet, és igazán kemény munkát képesek fektetni a programozásba, fejlesztésbe.

Hong professzor meglehetősen idealista képet fest a robotokról, és a fejlesztői munkáról. A neten azonban megszólalnak kevésbé lelkes előadók, például Daniel Suarez, sci-fi szerző. Önnek mi a véleménye a robotika árnyoldalairól?
Valóban, Suarez realistább vonalat képvisel, és egy kicsit szembe megy a technokrata irányzattal. Felelősebb gondolkodásra int, hiszen Hong csodálatos találmányai gonosz kezekbe is kerülhetnek. Másfelől úgy gondolom – és ezt a hallgatóimnak is mindig elmondom -, hogy az idők során az ember a saját evolúcióját fokozatosan átörökítette a tárgyak evolúciójába. Ha egy képességemet átruházom egy tárgyra, az óhatatlanul megszűnik saját képességnek lenni. Hovatovább jobban bízom egy robotban, mint saját magamban.

Biztos vagyok benne, hogy a robotika rajongói örömmel olvassák majd a könyvet. De mit mond a szkeptikusoknak?
Azt, hogy tudjanak meg minél többet a robotokról. Tanulmányozzák, ismerjék meg, és fogadják el őket annak, amik valójában: hasznos, ember alkotta, fizikai törvényeknek engedelmeskedő szerkezeteknek.

Miklovicz András  2015. április 27.