Van-e pótormánya őneki?

Az ötvenes évek egyik legnépszerűbb slágere az Apu hod med be… kezdetű kuplé volt, amelyben az elefánt ormánya az egyik főszereplő. A dalt a népszerű színész, Bilicsi Tivadar énekelte arról, hogy mi mindent kérdezett tőle az Állatkertben a kislánya, Évi (aki egyébként létező személy).

És bár Évi még csak selypítve beszélt, ez nem akadályozta meg abban, hogy egyfolytában kíváncsiskodjon, különösen az elefántokkal kapcsolatban.

Bár gyakran használják harci fegyverként is, még gyakrabban a baráti kézfogás vagy összeölelkezés eszköze az ormány. (Fotó: Mary Evans Picture Library/Jean Michel Labat/ardea.com)

„Apu, hod med be az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?!
Apu, hod med be az a nagy elefánt,
hogyha meghívják teára?

Ha csak ormányát dugja be a buta,
az egy kész könnyelműség:
mire felszívta a teáját,
leharapták rég az ormányát!
Van-e pótormánya őnéki?
Apu, mondd meg már, nahát!”

(A dalt itt lehet meghallgatni)

Mint látható (hallható), a kislány kíváncsisága elsősorban az elefánt ormányára irányult. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen tény, hogy az elefántok ormánya egyedülálló, különleges szerv, amelyhez hasonlót más állatoknál nem találni. De miben is áll a különlegessége, és vajon hozhatna-e valóban akár bajt is az elefántokra az ormányuk?

Csupa izom

Az elefántok ormánya attól is különleges, hogy miközben a testükhöz képest rendkívül nagy és hosszú, semmiféle porcból vagy csontból álló merevítés nincs benne. Bármilyen alakzatot is mutasson, abban mindig a benne lévő, százezernél is több izomköteg tartja meg az ormányt, amely egyébként az orr külső részéből és a felsőajakból alakult ki. A végén pedig apró ujjak, fogószervek is vannak. Ezek száma fajonként eltérő: az indiai elefántnak egy nagyobb, az afrikainak két kisebb ujja van ahhoz, hogy a földön akár a kisebb tárgyakat is kitapogassa.

Markolószerszám, evőeszköz és szivattyú

Az ormány első és legfontosabb funkciója a táplálkozás segítése. Az elefántok az ormányukkal szedik le a fákról a leveleket, vagy tépnek füvet a földről. Emellett az ujjakkal a számukra ehető, kisebb tárgyakat – például az emberektől kapott kockacukrokat is – fel tudják szedni. Természetesen az iváshoz is az ormányukat használják: egyszerre akár tíz liter vizet is felszívnak, hogy azután azt gondosan adagolva leengedjék a torkukon.

Egyes elefántok, még szájharmonikázni is képesek. (Fotó: Peter Bastian, Heidelbergi Állatkert)

Ezt a felszívó képességüket persze másra is tudják használni: ha esetleg konfliktusba kerülnek valakivel, nem haboznak egy jó nagy adag vizet a nyakába zúdítani. Gondot legfeljebb az okoz a számukra, hogy (különösen az afrikai elefántok) nem mindig találnak a környezetükben folyót, patakot vagy tavat. Ám az ormányuk ebben is segíti őket, ugyanis még a kutyákénál is kifinomultabb szaglóidegekkel rendelkeznek, és ezek révén hamar rátalálnak a felszín alatti vízfolyásokra. Ilyenkor az agyarukkal és az erős ormányukkal együtt ássák fel a szükséges mértékben a földet. 

 Ha úgy adódik, hogy az elefántnak épp egy mélyebb vízen kell átkelnie, ott sem okoz a számára gondot, hogy esetleg a feje búbja sem látszódik ki. Ilyenkor egyszerűen kidugja az ormányát a vízből, és azon veszi a levegőt.  

Az elefántoknak azonban nemcsak enni-inniuk kell, hanem mosdaniuk is, amihez gyakran használnak homokot. Ezzel tudják ugyanis lesöpörni a bőrükről az esetleges rovarokat, kártevőket. A port ugyanolyan ügyesen fel tudják szívni, mint a vizet, és ha elég nagy erővel permetezik rá a bőrükre, akkor tisztábbak is lesznek.

Harci fegyver!

Ha ritkán is, de előfordul, hogy egy-egy elefántnak meg kell küzdenie más állatokkal, és ilyenkor elsősorban az ormányát veti be. Ezzel kiválóan tud birkózni: elég szorosan átkarolnia vele az ellenfelét, és az máris kifogyott a levegőből, de akár a csontjait is sirathatja. Emellett ütni és hajítani is kitűnően lehet az ormánnyal. Ahogyan békésebb helyzetekben ugyanezt az erőt és rugalmasságot baráti gesztusokhoz, igazi ölelésekhez és simogatásokhoz is fel tudja használni.

Ugyanakkor a harci helyzetekben valóban bajba is kerülhetnek az elefántok. A világon nagyon kevés ormány nélküli elefánttal találkoztak az emberek, és ha mégis, ezek még nagyon fiatal állatok voltak. Valószínűleg egy tigris vagy hasonló állat haraphatta le a az ormányukat. Ez a csonkaság a természetben sajnos szinte teljesen életképtelenné teszi a kiselefántot, hiszen az ormánya nélkül sem enni, sem inni nem tud. Ezért ilyenkor az embernek kell közbeavatkozni, és állatmenhelyre kell szállítani a sérült állatot, ahol azután a száján át rendszeresen táplálják a gondozói.

Zeneszerszám

Az elefánt ormányáról talán a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy abból micsoda furcsa trombitahangok tudnak előtörni. Való igaz: az elefántok szívesen és gyakran trombitálnak is az ormányukkal, éspedig sokféle jelentéssel. Van, hogy a trombitálás az életöröm vagy a barátkozás szándékának kifejeződése, de máskor jelzés a társaknak, akár arról, hogy víz van a közelben, akár veszély fenyegetéséről. Mivel azonban az ember nem értheti az elefántok nyelvét, talán jobb is, ha nem szól bele az állatok beszédébe, és megelégszik azzal, hogy élvezi, amit a természet az ilyen ingyen-koncerteken felkínál neki. Olykor azonban előfordulhat, hogy továbbfejlesztheti az elefánt előadóművészi tudását. Hogy miképpen, arra a Mi MICSODA sorozat Elefántok című könyvében is találni példát, ahogyan azt jelen cikk második képe is megmutatja.

Lévai Júlia