Pszichológus szemmel a mágikus állatokról
https://www.tessloff-babilon.hu/pszichologus-szemmel-a-magikus-allatokrol
A Mágikus állatok iskolájában beszélő állatok és cserfes kisiskolások élnek át együtt vidám kalandokat. Felhősi Gabriella pszichológus elolvasta a sorozatot, és most elmondja nekünk, miért tartja hasznos olvasmánynak, azon kívül persze, hogy szórakoztató is. Margit Auer könyveit 8 éves kortól, fiúknak és lányoknak egyaránt ajánljuk.
A gyerekek életében vannak olyan időszakok, amikor kissé magukra maradnak, azt érzik, nem értik meg őket, nem figyelnek rájuk, vagy nem fogadják el őket. Ilyen lehet a kisebb testvér érkezése, óvodába, iskolába kerülés – ezekkel mindannyiunknak meg kell küzdeni. Előfordul, hogy a család életkörülményeiben áll be változás, ami a gyerekekre is kihat: lakóhelyet változtatnak, iskolaváltásra kerül sor, a szülők válása miatt a gyerek egy számára fontos személlyel kevesebbet találkozik vagy megszakad vele a kapcsolata. A visszahúzódó, szociálisan kevésbé gyakorlott, esetleg külsőre a többiek közül kitűnő gyerekek gyakran kortársaik támadása, kiközösítés, zaklatás áldozataivá válnak. Ezek mind kisebb-nagyobb veszteségek a gyerekek számára, amelyek elviseléséhez, feldolgozásához erőforrásokra van szükségük.
Erőforrásaink nagy részét társas kapcsolatainkból építjük: születésünk pillanatától kezdve szüleink és más hozzánk közeli személyek jelenlétében, az ő szemükben magunkat látva válunk különálló személyekké. Megbízható közelségük, elfogadásuk bázisán, aktív közös együttléteinken keresztül tanuljuk meg saját érzéseinket és gondolatainkat felismerni, értelmezni és másokétól elkülöníteni; érzelmi, testi állapotainkat eleinte szinte teljességgel ők szabályozzák, míg fejlődésünk során ebben is egyre nagyobb függetlenségre, önállóságra teszünk szert. Amíg nem érjük el a teljes autonómia állapotát (ideális esetben felnőttkorunkra), élményeink feldolgozásához segítségre, társakra van szükségünk. Egyéni karakter és életciklus függvénye is, hogy milyen mértékben támaszkodunk másokra, és éppen kinek a támogatását igényeljük. Idővel – tipikusan kisiskoláskortól, serdülőkortól kezdve – a gyerekek szüleik biztos támogatását élvezve egyre inkább kortársaik felé fordulnak. Egyre inkább partneri szükségleteik kerülnek előtérbe, élményeik megosztására, identitásuk felfedezésére, megerősítésére vágynak.
Sokrétű kapcsolati igényünk egy másik oldalát élhetjük meg később a gyermekvállalásban. Gondoskodhatunk valakiről, aki teljesen ránk van utalva, és aki mellett fontosnak és különlegesnek érezhetjük magunkat. Akivel engedélyezett, sőt elkerülhetetlen a nagyfokú testi érintkezés, amely eloszlatja a magány érzését és stresszcsökkentő hatással bír, és amiből sokan felnőttként csak nagyon korlátozottan részesülnek. Akivel gondtalanul lehet játszani, szokásos intellektuális, elemző működésünket félretéve. Hasonló élmények miatt keressük az állatok, házikedvencek társaságát is: velük egyfajta gondozói-partneri-baráti kapcsolatra léphetünk, amely az állat fajtája, egyénisége alapján egy egész spektrumot fedhet le (ennek mélységeit például a kutya- és macskatartók közti örök vita is jól mutatja).
Képzeljünk el egy ideális társat, aki ezt a sokféle kapcsolati igényt egy személyben kielégíti. Aki mindig mellettünk van, élményeinkben osztozik, megért, szeret, támogat, megnyugtat és még szórakoztat is. Sosem utasít el, nem hagy cserben. Változásra, fejlődésre ösztökél, de mindezt korlátaink, határaink bölcs figyelembevételével teszi. Tudása, tapasztalata és erőforrásai a mi erőforrásainkhoz hozzáadódnak, tökéletességében mi is jobbnak és értékesebbnek érezhetjük magunkat. Kapcsolatunk kölcsönös, engedi, hogy mi is törődjünk vele, megmutatja magát, igényeit kifejezi, kommunikációja nyílt. Harmonikus, bizalomteli viszonyunkat semmilyen feszültség (féltékenység, kimondatlan problémák, teljesíthetetlen elvárások stb.) nem terheli.
Ezt a sokféle kívánságunkat megkaphatjuk, de általában több különböző társtól. A gyerekek érzelmileg különösen érzékeny időszakaikban, például a fent felsorolt nehéz körülmények között, hajlamosak képzelt barátot létrehozni, aki mindezeket a tulajdonságokat egyesíti. Egy ilyen barát többféle szerepet tölthet be, a gyermek számára vágyott vonásokat hozhatja elérhető közelségbe, de leképezheti saját nehezen elfogadható énrészeit is, amelyekkel ilyen módon kapcsolatba tud kerülni. Társas kísérletnek, gazdagító viszonynak tekinthető, amely a gyermek személyiségfejlődésének fontos részét képezi. Ez a jelenség azonban elsősorban óvodás- és kisiskolás korban fordul elő. A nagyobb gyerekek (és a felnőttek) társas hiányaikat érettebb megküzdések formájában élik ki: például olvasnak, filmeket néznek, új kapcsolatokat keresnek aktívan.
Margit Auer mágikus állatokról szóló könyvei segítségével a tizenéves gyerekek élhetik meg egy ilyen állandó, ideális társ megnyugtató közelségét, valamint azt, amint az állatokat megismerő gyerekek ezekben a barátságokban valójában saját erőforrásaikhoz kerülnek közelebb, önbizalmat, megerősítést kapnak, és ezen keresztül valódi társas kapcsolataik is sokat fejlődnek. A történetek során egy elszigetelődött, bizonytalan és magukba forduló gyerekekből álló osztály válik szép lassan valódi közösséggé, amelyet az állatok jelenléte színesebbé, szórakoztatóbbá és számos közös élmény forrásává is tesz.
A mágikus állatok gazdái – és a könyveket olvasó gyerekek – a felelősségérzetet, bizalom, kötődés élményét tapasztalják meg, a másik oldalról pedig a feltétel nélküli elfogadást, ragaszkodást, elvárások, ítélkezés nélküli kapcsolatot, amelyben megtanulnak mások igényeire figyelni és bízni magukban. A történetek a sok kalandos fordulaton keresztül könnyed kikapcsolódást, felhőtlen szórakozást is nyújtanak az olvasóknak.
Felhősi Gabriella
