A Feneketlen-tó és parkja

Buda egyik legkedveltebb pihenőhelye a Feneketlen-tó, a XI. kerület lágymányosi részén. A mai Lágymányos a múltban hosszú időn át mocsaras terület volt. Valószínűleg a nevét is azért kapta, mert lágy volt a talaja. És bár a mocsarat a Duna szabályozása során a 19-dik században lecsapolták, ha közvetve is, de a Feneketlen-tó létét annak köszönhetjük, hogy egykor a folyó itt meglehetősen nagy területen terítette szét az agyagot.

Félig mesterséges, félig természetes

A 18-dik század végén a rengeteg felhalmozódott agyagra már téglagyártást is lehetett alapozni. Ekkor épült fel a mai Kosztolányi Dezső tér területén az a téglagyár, amelynek működése során egyre nagyobb gödröt vájtak ki az épületek mögötti területen.

A Feneketlen-tó egész évben alkalmas arra, hogy a gyerekek és a felnőttek jól érezzék magukat a környezetében. (Fptó: Kéri Juli)

1877-ben a gödörben egy vízfolyásra bukkantak, amelyről később megállapították, hogy a kiscelli agyagon összegyűlt talajvízből származik. 1889-ben bezáratták a téglagyárat, a talajvíz pedig fokozatosan feltöltötte az agyaggödröt, amelyből így egy félig mesterséges, félig természetes tó keletkezett.

Ez azután sokáig elhagyatottan állt és a környékén sem épült tovább a város. 1912-től azonban ciszterci szerzetesek érkeztek Budára, akik a tó környezetében kezdték el kialakítani a legfontosabb intézményeiket. A ciszterciek temploma, rendháza és iskolája Wälder (ejtsd: velder) Gyula építész tervei alapján épült fel. Ezek közül a Szent Imre-templom és az azonos nevű gimnázium ma is áll. A tó azonban ezután is hosszasan gondozatlan maradt. A város vezetése csupán 1958-ban látta úgy, hogy most már halaszthatatlan a parkosítása és a vizének gondozása is.

Ekkor Mőcsényi Mihály tervei alapján és lelkes budai civilek társadalmi munkájával a tó körül a város egyik legkellemesebb és legszebb parkja épült meg. A víz partjára nádat telepítettek, köré korlátot húztak. És mivel egyúttal sokféle halat is telepítettek a vízbe, kisebb horgászstégekkel könnyítették meg a pecázók dolgát. Ekkor épült meg a tó mellé a Budai Parkszínpad is, amely igen sokáig népszerű és sokféle rendezvényt befogadó intézmény volt.

A tó képéhez ma már elválaszthatatlanul hozzá tartozik a víztisztító látványa. (A szerző felvétele)

Halak, madarak és fák

A tó a nevével ellentétben korántsem feneketlen: a mélysége csupán 4-5 méter. Van azonban két különlegessége is: az egyik, hogy az agyagjának pirittartalma miatt tömény keserűvíz van benne, erős kénhidrogén-tartalommal. És éppen emiatt is, viszonylag sekély volta ellenére a mély tavakra jellemző, ún. termikus ugróréteg, más néven termoklin alakul ki benne. Ez azt jelenti, hogy a meleg felületi rétegek alatt a víz hőmérséklete ugrásszerűen lehűl. Ez a tengereknél 100-500 méternél szokott kialakulni, és mivel az éles hőkülönbség meggátolja a tápanyagok felfelé áramlását, itt az algák és más, hasonló élőlények száma jelentősen lecsökken. A meleg tengereket ezért gyakran a vízi világ sivatagjaiként is szokták nevezni. Érdekes módon ennél a nem túl mély tónál is létrejött a termoklin jelensége. A mesterségesen betelepített halak és kétéltűek azonban jól megélnek benne.

A tóba az idők során süllőt, sügért, pontyot, át, ezüstkárászt, dévérkeszeget, csukát, balint és amúrt telepítettek, a kétéltűek közül pedig kecskebékák, vöröshasú unkák, mocsári teknősök, vörösfülű és sárgafülű ékszerteknősök is bekerültek a vízbe. A madarak közül tőkés récék, házikacsák és dolmányos varjak, tengelicék, zöldikék, csicsörkék, vízityúkök, emellett sirályok, karvalyok, vörös vércsék, kormos légykapók, csilcsalpfüzikék, balkáni gerlék, feketerigók, házi roszdafarkúak, szürke gémek, kormoránok és ökörszemek tanyáznak a tó körül, illetve a vízében.

A gazdag élővilággal rendelkező tó vízminősége azonban a 1980-as években a tavat tápláló források elapadása miatt megromlott. Ekkor a feneketlen-tavi horgászegyesület javaslatára vízforgató berendezést és szökőkutat építettek be, amely ma is sokat javít a vízminőségen. Emellett a Sas-hegy déli oldalán lévő vízgyűjtő területről, a felszíni csapadékvízből is vezetnek ide utánpótlást.

A fitneszpark kargépe a legritkább esetben áll ilyen üresen. Az esetek többségében egy sorszámot osztogató gép sem ártana mellé… (A szerző felvétele)

Ezzel együtt 2010-ben megtiltották a horgászást, mert a halállomány már nem tudott a kellő mértékben szaporodni. 2016 őszétől teknősöket sem látni a vízben, mert az ő számukra ez a víz veszélyes is lehet. Ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya kiszedte a tóba bevitt, Magyarországon nem őshonos ékszerteknősöket, és áttelepítette ezeket a Fővárosi Állat- és Növénykertbe.

A tó látogatóit bőven kárpótolja a park ugyancsak gazdag növényvilága, amely jó néhány különlegességgel is szolgál. Ilyen például a papíreperfa, a júdásfa, a galagonyabokor vagy a virginiai boróka, a vöröslevelű mogyoró, vagy a városokban ritkább szelídgesztenye. De akad tulipánfa, oszlopos tölgy és szomorú borsófa is. Ráadásul egy gazdagon felszerelt, bekerített játszótér is épült a tó felső részén (Komlósné Hlatky Katalin tervei alapján). 2017-től pedig egy futósáv veszi körül az egész parkot, amelynek egyik kiszögellésében fitnesz-gépeken edzhetnek felnőttek-gyerekek egyaránt. A téglagyár egykori, csupán agyagtermelésre szolgáló gödre ma igazán sokféle élményt kínál mindazoknak, akik Budapesten is szeretnek természetközelben lenni.

Lévai Júlia

A főváros további érdekességeiről a Mi MICSODA Budapest – Világváros a Duna partján című könyvben olvashatsz.