A háromkirályok szerepe Krisztus életében

A karácsonyhoz és Jézus születéséhez hozzátartozik a háromkirályok képe, akiket egy fényes égitest – a „betlehemi csillag” – vezérelt a jászolhoz. Ma már tudjuk, hogy Jézus születése idején az égen valóban lezajlott egy különleges, fényes esemény, amelyet később a csillagász Kepler a felfedezései nyomán egy szupernóva-robbanásnak gondolt.

Erről azonban az ókorban természetesen még mit sem tudhattak az emberek, ezért okkal hihették, hogy akár egy magasabb égi hatalom jelzése is lehet. A Jézushoz érkező személyekről a Bibliában Máté evangéliumában olvashatunk, ahol azonban a szöveg csak azzal a szűkszavú megjelöléssel említi őket, hogy „bölcsek” voltak, és napkeletről jöttek.

Mi derült ki a látogatásukról a Bibliában?

Máté evangelista ezzel a mondattal írja le az eseményt: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe.” (Mt. 2/1.). Arról azonban, hogy mi volt a nevük és hányan voltak, sem nála, sem a többi evangelistánál nincs szó. Máté is csak annyi segítséget ad ehhez, hogy leírja, miféle ajándékokat hoztak: „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (M 2/9).

Gáspár, Menyhért és Boldizsár alakja már a 6-7-disz századtól jelen volt a vizuális művészetben. Ennek a ravennai mozaikképnek a tervezője a bölcsek látogatásából elsősorban az igen nagy sietséget emelte ki, és ezért csak magukat az úton lévőket ábrázolta. A későbbi festményeken az alkotók már a jászolban zajló jelenetet festették meg, és többnyire mozgalmas, színekben gazdag képeken ábrázolták a szereplőket.

Ennek alapján a görög nyelven alkotó, egyiptomi teológus, Origenész (i. sz. 184-254) úgy gondolta, hogy hárman lehettek, és mindegyik másféle ajándékot hozott. Nem sokkal korábban a latin jogász és egyháztörténész Tertullianus (i. sz. 160-225) pedig biztosra vette, hogy keleti királyok voltak. A Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevet csak jóval később kapták, gyakorlatilag a népnyelvből. Ennek alapja egy Párizsban őrzött, 7-8-dik századi kódex volt, amely a Gathaspa, Melchior és Bithisarea névvel említi őket, ezek félrehallásaiból alakult ki az egyes népeknél más és más alakban emlegetett változatok.

Az evangéliumi leírás további szövegeiből azonban egyetlen dolog egyértelműen kiderül: az, hogy a bölcsek tudatosan és következetesen segítették Jézust és a szent családot.

Hogyan hagyták bizonytalanságban a bölcsek Heródest?

Heródes (I. Heródes vagy Nagy Heródes, kb. i. e. 74/73 – i. e. 04; ld. I. Heródes, Wikipedia) azért játszott fontos szerepet Jézus életében, mert Júdea i. e. 63-tól a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és a tartomány élére ebben az időszakban a birodalom Heródesre bízta a terület vezetését, őt nevezte ki vazallus királynak. Ugyanekkor a kettős igazgatás jegyében a római közigazgatást egy római procurator képviselte. (Erről részletesen itt olvashatsz.)

Heródes igyekezett mind Rómának, mind az ott élő zsidóság igényeinek eleget tenni, így például az ő idejében zajló népszámlálást is a helyi szokások szerint intézték: ezért is ment vissza József a viselős Máriával Betlehembe, mert a megszokott rend szerint az összeíróknak mindenkit a születési helyén kellett regisztrálniuk. És bár Heródes nem volt zsidó (edomita származású, római polgár volt), Júdeában betartotta a zsidó törvényeket. Uralkodóként pedig gyakran támogatta a zsidó kultúrát, a színházakat, a művészeteket, a sportot, és a lerombolt jeruzsálemi templomot is újjáépíttette.

Uralkodása végén azonban legyűrte őt a hatalmi téboly és az azzal együtt járó, mai szóval paranoiás téveszmék. (Akkoriban a közéletet valóban sűrűn átszőtték az intrikák, és az összeesküvések, királygyilkosságok sem voltak ritkák. Ezért volt alapja a félelmének, ám az elhatalmasodott rajta.) Őrülete szorításában Heródes rettegéssel hallgatta azokat a jövendöléseket, amelyek arról szóltak, hogy hamarosan megszületik a Messiás, aki Júdea népét minden rossztól és szenvedéstől meg fogja szabadítani. Ha ez valóban megtörténik, az egyértelműen az ő bukását is fogja jelenteni, hiszen a Messiást már a megszületése előtt is úgy emlegették, mint a zsidók királyát.

Amikor meghallotta, hogy a bölcsek azért jöttek éppen ide, mert látták a Messiás születését jelző csillagot, azonnal összehívatta Jeruzsálem valamennyi főpapját és írástudóját, hogy megtudakolja, hol fog Krisztus megszületni. (A „Krisztus” név a „felkent” jelentésű, görög „chrisztosz” szóból ered, és arra utal, hogy a viselője trónon fog ülni.) Azok elmondták neki, hogy itt, a júdeai Betlehemben. Ettől Heródes még nagyobb pánikba esett, és titokban az idegen bölcseket is magához hívatta. Határozottan megkérte őket, hogy amikor visszafelé jönnek, mindenképp keressék fel, és számoljanak be neki a kisded pontos születési helyéről.

Ezután a bölcsek a csillag vezérletével valóban megtalálták a betlehemi jászlat, majd megajándékozták a kis Jézust. Éjszaka azonban álmukban égi kijelentést kaptak (ez a hitben azt jelenti, hogy az Úr angyala jelent meg előttük), amelynek lényege az volt, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. Ezért ők elkerülték az uralkodót, és másik úton tértek vissza a hazájukba. A király tehát tőlük semmiképp sem értesülhetett arról, hogy pontosan hol született meg a gyermek, így azon kezdett gondolkodni, hogy milyen módszert válasszon a jelenlétéből eredő veszély elkerülésére.

Máté leírása szerint az Úr angyala ugyanekkor az apa, József álmában is megjelent, és a következőket mondta neki: ”Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.” (Mt 2/13.). Ekkor József azonnal elindult a családdal Egyiptomba, és ott is maradt egészen addig, amíg meg nem hallották Heródes halálának hírét.

Ezt megelőzően Heródes arra jutott, hogy ha nem lehet tudni, melyik csecsemő veszélyezteti őt, akkor elrendeli, hogy Betlehemben minden két éven aluli kisgyermeket megöljenek. A hatalmát azonban ezután már nem élvezhette sokáig, mert hamarosan egy borzalmas, rothadásokkal is járó betegségben (valószínűleg pestisben) meghalt.

A menekülés és az egyiptomi ottlétük idején József és családja valószínűleg nemcsak az apa ácsmesteri munkájából élt meg, hanem a bölcsektől kapott ajándékokat is tudta hasznosítani. Akkoriban mind az arany, mind a tömjén és a mirha keresett árucikk volt Egyiptomban. A háromkirályok tehát ezzel a jótéteménnyel is hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermek Jézus biztonságban tölthesse az első éveit, és ugyanilyen biztonságban vissza is térhessen, ha nem is a szülőhelyére, de a közeli Galileába. A visszajövetelt ismét az Úr angyalának megjelenése előzte meg: József az ő ismételt felszólítása után indult vissza. Amikor odaért, újra Názáretben telepedett le, és ezzel azt a próféciát teljesítette be, amely szerint Krisztust názáretinek fogják nevezni.

Hogyan él az egyiptomi menekülés egy magyar népmesében?

A különféle bibliai események és személyek a nép ajkán terjedő mesékben is gyakran megjelennek. Ilyen az Egyiptomba való menekülés története is, amelynek népi változatára az egyik legnevesebb néprajzos, dr. Bálint Sándor talált rá Szeged térségében. A mese szerint Józsefet, Máriát és a kisdedet már majdnem utolérték Heródes katonái, amikor a család egy mezőre ért, és ott mindhárman egy szempillantás alatt búzaszemmé változtak. Látta ezt egy parasztember, aki azonnal megértette, hogy ez nem lehet véletlen, és hogy ő akkor tesz jót, ha a maga eszközeivel megsegíti őket. Mivel pedig ő egy szántóvető ember volt, fogta a búzaszemeket és azonnal elültette, majd mindjárt meg is öntözte őket, hogy hamar kicsírázzanak. Azok ettől azonnal meggyökereztek, és mire az üldözők is odaértek, már csak egy ringó búzatáblát láttak. Megkérdezték a parasztembert, hogy nem látott-e egy szamárháton utazó családot, amire ő azt válaszolta, hogy látott, és épp akkor, amikor a búzát elvetette.

– Nahát, akkor az semmiképpen sem lehetett az a család, hiszen azok csak nemrég indultak – egyeztek meg Heródes emberei, és dolguk végezetlen visszamentek a városba, a szent család pedig a parasztembernek köszönhetően megmenekült.

Lévai Júlia