A két Rubik Ernő I.

Ha magyarországi újítókról, feltalálókról van szó, a névsorban két Rubik Ernőt is találhatunk. Az apa neve a vitorlázórepülőkhöz, építészmérnök fiáé pedig egy különleges térbeli-logikai játékhoz, a Rubik-kockához kötődik. Elsőként az idősebb Rubik Ernőről lesz szó.

Nehéz kezdet – gyors siker

Az idősebb Rubik Ernő 1910-ben született, így a gyerekkorát végigkísérték a háborúk okozta bajok, veszteségek. Családja csak nagy nehézségek árán tudta taníttatni, de mivel a tehetségére már az elemi iskolában is felfigyeltek, különféle ösztöndíjakkal és támogatásokkal végül el tudta végezni a Műegyetem Gépészmérnöki karát. Mivel kezdettől a repülőgép-tervezés érdekelte a legjobban, már egyetemistaként bekapcsolódott az 1921-ben alapított Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) munkájába, ahol akkorra már több repülőgépet építettek. Itt hamar bevonták a tervrajz-készítésbe is, és mivel kiemelkedő munkát végzett, 1930-tól jutalomképpen motorospilótának is kiképezték. Ő szervezte meg a műegyetemi vitorlázó csoportot is, majd az egész országban segítette a vitorlázórepülés terjedését és oktatását is. Ő alapította Esztergomban az Aero-Ever vitorlázórepülőgép-gyártó üzemet (Mitter Lajossal,1936-ban), majd kiépítette a kétkormányos vitorlázógép oktatását.

Ilyen egy gyakorlórepülés!

(Videó: Gangl Gábor, Elek Péter)

Miféle jármű ez?

A vitorlázó repülők a levegőnél nehezebb, hajtómű nélküli, merevszárnyú gépek, amelyekkel siklórepüléseket hajtanak végre. A pilótának meg kell tanulnia kihasználni a különféle légköri áramlatokat, vagyis azt, hogy a gépével hogyan „ülhet fel a szélre”, a felszálló vagy leszálló áramlatokra. Mivel a vitorlázóknak nincs hajtóművük, csak külső segítséggel tudnak felemelkedni. A felszálláskor vagy egy földi motoros csörlőhöz kötve gyorsítják fel annyira, hogy elérjék a kellő felhajtóerőt, vagy egy motoros repülőgéppel kötik össze, szintén egy kábel beiktatásával. A vitorlázó mindkét esetben akkor kezdi meg a szabad repülést, amikor a pilóta kioldja a kábelt.

A sikeres vitorlázáshoz-siklórepüléshez az is kell, hogy a gépeknek minél kisebb legyen a légellenállásuk, tehát a formájuk minél kisebb mértékben fékezze a gépet a levegőben. Ezért tervezik a vitorlázókat minél keskenyebbre, és ezért látunk rajtuk vékony, egyenes szárnyakat. Mindezeken túl még sokféle módon lehet elősegíteni, hogy egy gép minél nagyobb távolságot tudjon megtenni egy felszállással. Ezt egyébként a siklószámmal mérik, amely az a kilométerben mért mennyiség, ameddig a vitorlázó repülőgép 1 km magasból egyenes siklással, optimális sebességgel, nyugodt időben eljut. A kezdeti időkben a siklószám általában 20 volt, ami a technika fejlődésének köszönhetően mára 60-ra emelkedett. Ehhez a technikai fejlődéshez Rubik Ernő nemcsak a kiváló szerkezeti megoldásaival, de az anyagot vagy felületet érintő újításaival is hozzájárult. Huszonhárom vitorlázó- és négy motoros gép tervezése fűződik a nevéhez, amelyek mindegyikéhez világviszonylatban is jelentős szabadalmak kapcsolódnak.

Rubik Ernő leghíresebb vitorlázója a kecses és finom kiképzésű Góbé. (Fotó: VargaA, Wikimedia)

A vitorlázók sztárja: a Góbé

A vitorlázók közül soknak a nevét országszerte ismerték, ilyen volt például az R–07a-s lajstromszámú Tücsök, az R–07b-s Vöcsök, az R–15-ös Koma, az R–23-mas Gébics vagy az R–26S-es Góbé. A motorosok közül pedig a R–14-es Pintyről vagy az R–18-as Kányáról is gyakran olvashattak az emberek az újságokban. Mindezek közül a Góbé vált a leghíresebbé, amely iránt még külföldön is érdeklődtek. A magyar állam azonban akkor nem támogatta a külföldi gyártást, ezért csupán itthon készültek Góbé típusú gépek.

Ez egy kétüléses, kétkormányos, fémépítésű kiképző vitorlázó repülőgép volt, amelyet az 1960-as évek elején terveztek, Rubik irányításával, a Pestvidéki Gépgyár Esztergomi Gyáregységében. A Góbé azért is vált a fémépítésű gépcsalád sztárjává, mert benne nemcsak a kis szerkezeti tömeget sikerült ötvözni az egyszerű felépítéssel, hanem még a gyártása is olcsó volt.

És ami a legfontosabb: a kezdők kiképzésre, alapszintű teljesítményrepülésre, dugóhúzó gyakorlására alkalmas gép volt, amelyet ugyanakkor kiegészítő berendezéssel műszeres kiképzésre is tudtak használni. Hogy milyen sokféle újítást, speciális megoldást is alkalmaztak a gépen, azt részletesen el tudod olvasni a Wikipédia szócikkében.

Lévai Júlia