A lápi pócnak ez csak az egyik neve…

Az állatokkal és azok védelmével foglalkozó társaságok időről időre megszavazzák az év legkülönfélébb állatait. Az ilyen szavazások azért fontosak, mert ezek is felhívják a figyelmet az olyan élőlényekre, amelyeket valamilyen fokozott veszély fenyeget. Márpedig fontos, hogy a szélesebb nyilvánosság is tudjon erről, mert akkor többen fogják támogatni az adott állatért induló programokat.

Például az év hala 2023-ban a lápi póc lett. Ennek hírét a Magyar Haltani Társaság honlapján tették közzé, a szavazatok számának ismertetésével együtt. Eszerint összesen 5805 szavazat érkezett, ezek több mint fele a lápi pócra voksolt, 38 százalék a sügérre, 12 százalék a selymes durbincsra. AVörös könyvben is szereplő lápi póc fokozottan védett halfaj, amelynek egyébként az idők során nálunk még tizenhárom, további neve is létezett.

Miért szorul fokozottabb védelemre a lápi póc?

Ezt a viszonylag rövid életű halacskát olykor olyannak is láthatjuk, mint egy merész angyalkát, amint éppen kipróbálja, hogy vajon a vízben is jól működnek-e a légies uszonyai. (Kép forrása: a Fertő-Hanság Nemzeti Park Facebook-bejegyzése)

Mint azt a Wikipedia szócikkéből is megtudhatjuk, ez a maximum 8-10 centis testhosszt elérő hal az egyik őshonos halunk, amely itt fejlődött ki, a Duna vízrendszerében. A Kárpát-medencén kívül csak a Duna alsó szakasza mentén és a Dnyeszter torkolatvidékén él. A múltban tömegesen volt jelen, a hazai lápokban és mocsarakban, amelyek azonban egy idő után akadályozták a folyami hajózást, de emellett az egészségtelen kigőzölgéseikkel is károkat okoztak. Ezért ezeket tervszerűen lecsapolták, ami azzal járt, hogy az ott élő halak visszaszorultak a lápok, mocsarak maradékaiba, a tőzegfejtők gödreibe vagy a csatornákba.

Az egyik legkiemelkedőbb magyar zoológus és ichtiológus (halszakértő tudós), Vutskits György (1858–1929), egyszersmind premontrei tanár összefoglalása szerint a lápi póc a lecsapolások után Magyarországon például a Fertő lápos helyein, Budapest mellett az Ördög-árokban, a Zala vizében, Zala-Tapolca környékén, Tihanyban, a bihari Sárréten és a Bodrogközben él. (Mindezekben többek közt a szintén kiemelkedő Herman Ottó kutatásaira is támaszkodott.) Ő maga a keszthelyi Kis-Balatonban és a Somogy megyei Nagyberekben, valamint a Lengyeltóti melletti Tatárvár és Buzsák közötti turfás (tőzeges, elhalt növényi maradványokból álló talajú) területen is talált pócokat. Jelenleg a Duna-deltáig található meg még ez a halfaj, emellett a Dnyeszter alsó szakaszán is előfordul.

Mint látható, ez azért elég nagy kiterjedésű területet jelent, amelyen azonban jóval kedvezőtlenebbek az életfeltételeket a pócok számára, miközben természetes ellenségük, az amurgéb elszaporodása is fenyegeti őket. Ezért az embereknek mindenképp külön gondoskodniuk kell a fennmaradásukról, és ha szükséges, a mesterséges szaporításukról. Ezt segíti a ma is működő fajvédelmi program, amelynek az áttelepítésük is része.

Milyen típusú hal a lápi póc?

A lápi póc, tudományos nevén Umbra krameri a csontos halak főosztályán belül a sugarasúszójú halak osztályába, ezen belül a csukaalakúak rendjébe és a pócfélék családjába tartozó, védett faj. Mint általában a pócfélék, ez is jellemzően kis méretű ragadozó: átlagos mérete nem haladja meg a 7-8 cm-t, maximális életkora pedig négy-öt év.

A kép szemléletesen megmutatja a hínárban és egyéb vízi növényekben gazdag környezetet, amelyben a lápi póc a legjobban érzi magát. (Kép forrása)

Teste oldalról lapított. Oldalvonala nincs, viszont mégis azt a hatást kelti, mintha lenne, mert ennek helyén világosabb, aranyszínű, máskor rézvörös foltokból álló sáv húzódik. Alapszíne vörösesbarna, szabálytalanul elszórt fekete foltokkal. Általában kétéves korára lesz ivarérett, és április-májusban szaporodik. Egyedenként 100-200 ikrát raknak le a nőstények, a vízfenéken előkészített, kisebb mélyedésekbe, amelyeket növényi hulladékokkal bélelnek ki. Az ikrák átmérője kb. 2 mm. A fészket a nőstények az utódok kikelésig őrzik, gondozzák.

A lápi pócok jellegzetessége még a hosszú hátúszó, és a szabályosan lekerekített farokúszó, amelynek formája eltér a hazai fajok többségénél látható alaktól. A hátúszója 3-4 kemény és 12-13 lágy sugárból áll, s a sugarak hossza hátrafelé nem csökken. A kemény és lágy sugarak arányai meglehetősen légies látványt kölcsönöznek a halnak, amely egyébként arra is képes, hogy akár torpedóként, függőlegesen hatoljon be a víz mélyébe, amikor a táplálék megszerzése ezt igényli.

Mivel a növényekkel benőtt, álló, vagy csak lassan áramló vizekben él, a tápláléka is ennek megfelelő: zömmel kisebb gerinctelen állatokat, férgeket, bolharákokat és puhatestűeket eszik, de az idősebbek lárvákra és apróbb halakra is lecsapnak. Ezeket azután a hal az apró fogacskákból álló, ún. kefefogazatával őrli meg. Ennek jellemzője, hogy a szájüregben sok egyforma, kicsi, de nagyon hegyes fogacska rejlik, sűrű eloszlásban. Emiatt az áldozatainak esélyük sincs a menekülésre, a sorsuk az első pillanattól eldőlt.

Specialitása még a póchalnak, hogy időnként felmegy a víz felszínére, és ott a légkörből is levegőt vesz fel az úszóhólyagjába. Érdekessége, hogy a többi halhoz képest rövidebb az élettartama: 4-5 év után elpusztul.

A halak közül valószínűleg a legtöbb névváltozattal rendelkezik. Megismerése, a 16-17-dik század óta az emberek a következő neveket adták neki: békahal, bobálik, bobály, ebhal, ebihal, kiskutyahal, kutyahal, peczehal, petehal, pócz, póczhal, ribahal, rucahal, német nyelvterületen pedig magyar kutyahalnak hívják. Hogy például miért lett kutyahal, azt nehéz lenne megfejteni, de azt kizárhatjuk, hogy az alakja miatt. Talán a sekély vízben való mozgása emlékeztette az embereket a kutyák kissé kapkodós úszására, de az is lehet, hogy egyszerűen az „ebihal” félrehallásából-félreértéséből keletkezhetett ez a társítás. Mindenesetre nem érdemes házőrzőként gondolni a lápi pócokra, sőt inkább őket kell megőrizni, hogy ne csökkenjen le drámai módon a létszámuk, mert attól felborulna az élőhelyük biológiai egyensúlya. Szerencsére segítségben most nincs hiány, így ez ügyben gyakrabban olvashatunk sikerekről, például a Greenfo oldalán is.