A Popocatépetl, amely egyúttal zenei szereplő is

Mexikó legnagyobb aktív vulkánja, a Popocatépetl az ország középső részén, Morelos, Puebla és Mexikó állam között található, és a második legmagasabb hegycsúcs, az 5636 méter magas Pico de Orizaba után. És bár nem tartozik a világ legveszélyesebb tűzhányói közé, nevét, egyedi hangzása miatt, egy zenemű is ismertebbé tette.

Igaz, legutóbb vulkáni mivoltával hívta fel magára a figyelmet: viszonylag hosszú nyugalmi szakasz után 2024 februárjában ismét ráijesztett az emberekre. Bár olyan nagy mennyiségű hamut és füstöt okádott, hogy a hatóságok és a repülőtársaságok törölték a közeli repülőjáratokat, kitörésre és lávaömlésre nem került sor, így az általa keltett izgalmak hamar elültek. 

Ez a tűzhányó szerencsére nincs a vulkánok élvonalában

A Popocatépetlt a spanyolok 1519 óta ismerik: ekkor hódította meg a tűzhányót a 

Diego de Ordaz vezette expedíció. A hegyoldalban hamarosan kolostorok is épültek, amelyek a világörökség részét képezik.

A vulkán mai ciklusa 77 éve, 1947-ben kezdődött, egy nagyobb kitöréssel. Az ezután következő ötven év nyugalomban telt, ám 1994. december 21-én a vulkánból gázok törtek elő, amelyeket a szél mintegy 25 kilométerre széthordott a levegőben. A közeli városokból azonnal kilakoltatták az embereket, a tudósok pedig folyamatosan figyelték a kitörés folyamatát, amely azonban szerencsére elhalt. A vulkán ezután hat évvel később, 2000 decemberében aktiválódott, amikor a vulkanológusok figyelmeztetésének hatására a kormány ismét emberek tízezreit telepítette ki és helyezte biztonságba. Ezután következett a fent is említett esemény, amely azonban szerencsére ismét megkímélte az embereket a nagyobb bajoktól.

A kép 2001. január 23-dikán készült a Popocatépetlről, amely éppen vulkáni hamut szór, dél felé. Jobbra tőle az Iztaccíhuatl vulkán. (A fotó a Nemzetközi Űrállomáson készült.

Mint ebből is látható: ez a vulkán viszonylag ritkán szól bele a körülötte lakók életébe, és a többihez képest jóval kevesebb veszélyt jelent számukra. Ezért nem is került bele abba a 16-os listába, amelyet a Nemzetközi Vulkanológiai és Geokémiai Szervezet állított fel a Természeti Katasztrófák Megelőzésének Évtizede program keretén belül, az 1990-es években. Ebben azokat a vulkánokat sorolták fel, amelyek tanulmányozását a legfontosabbnak tartották, vagyis amelyek megismerése nyomán hatékonyabban meg tudják előzni a várható kitörések katasztrofális következményeit. Ezek pedig a következők: Avacsinszkij-Koriakszkij, Oroszország; Colima, Mexikó; Etna, Olaszország;  Galeras, Kolumbia; Mauna Loa, Amerikai Egyesült Államok; Merapi, Indonézia; Nyiragongo, Kongói Demokratikus Köztársaság; Mount Rainier, Amerikai Egyesült Államok;  Szakuradzsima, Japán; Santamaria, Guatemala;  Szantorini, Görögország; Taal, Fülöp-szigetek; Teide, Spanyolország; Ulawun, Pápua Új-Guinea;  Unzen, Japán; Vezúv, Olaszország. (Erről itt olvashatsz.)

Ezekhez képest tehát a Popocatépetl akár unalmasnak is tekinthető, miközben annál kevésbé unalmasak azok a mítoszok, amelyek a keletkezéséhez fűződnek, a formáját és a történetét magyarázzák.

Mítoszok a vulkán és környéke születéséről

A Popocatépetl a hétköznapokban vagy El Popo, vagy Don Goyo néven emlegetik. A hosszabb elnevezés a navatl popōca és a tepētl szavak összetétele, s egészében „füstölgő hegy” a jelentése. Történetéről több mítosz is keletkezett.

Az azték mitológiában egy tipikus, próbatételt leíró mese mondja el a születése hátterét. Ebben Popocatépetl egy harcos volt, aki egy nagyhatalmú törzsfőnök lányába, Iztaccíhuatlba volt szerelmes. Iztaccíhuatl apja hamarosan háborúba küldte Popocatépetlt, azzal az ígérettel, hogy amikor visszatér, a lányát feleségül adja hozzá. Ez azonban csak taktika volt a részéről, mert nem akarta, hogy a lánya a harcos felesége legyen. Azt remélte, Popocatépetl majd elesik a háborúban, és így ő megmenekülhet az esküvőtől. Mivel azonban nem volt türelme kivárni, hogy ez valóban be is következzen, a lányának is hazudott, azt mondta, hogy a kedvese elesett a csatában. Aminek hallatán azonban a lány belehalt a fájdalmába. Popocatépetl pedig hamarosan visszatért, és amikor megtudta, hogy Iztaccíhuatl meghalt, a tőrével megölte magát.

Ekkor az istenek mindkettőjüket heggyé változtatták, és hóval borították be. Mivel Iztaccíhuatl hegyének látványa olyan volt, mintha egy háton fekvő nőt látnánk, ennek alapján a továbbiakban a „La Mujer Dormida”, (jelentése: az alvó hölgy) néven emlegették. Popocatépetl pedig a csúcsán gyakran látható füstfelhők okán kapta a „füstölgő hegy” nevet.

A Morelos-beli Tetelcingóban élő, navatl nyelvű őslakosok viszont egy féltékenységi, férfi-rivalizálási történetet meséltek a vulkán keletkezéséről. Eszerint Iztaccíhuatl (ahogy ők ejtették: Ixtācsohuātl) már Popocatépetl felesége volt, amikor egy Nevado de Toluca nevű férfi is szemet vetett rá, és mindenképp meg akarta szerezni magának. Popocatépetl azonban ezt nem akarta hagyni, ezért dühödten sziklákat kezdett dobálni Nevadóra, aki azt viszonozta. A mese szerint ezekből keletkeztek a két hegycsúcs között elterülő hegyláncok. Végül Popocatépetl győzött: felkapott egy hatalmas jégdarabot, és azzal lefejezte Nevado de Tolucát, amelynek, mint hegynek, emiatt lapos a teteje. (Még többet olvashatsz erről itt.)

Nem mese, nem mítosz, szellemes zenei ötlet

A Popocatépetl nevét egy osztrák zeneszerző, Ernst Toch tette halhatatlanná, a virtuóz felépítésű Földrajzi fúga című kórusművével, 1920-ban. Itt tudod meghallgatni.

A mű alapfrázisa (a beszélt mondathoz hasonló egysége) a legkülönfélébb városok, hegyek és folyók neveinek ritmusaira, vagyis szavak hangsúlyváltakozásaira épül. A frázis kánonszerű ismétlései során a nevek hangsúlyainak, illetve hangszíneinek ütközései teszik különösen izgalmassá, sőt poéngazdaggá a művet. A fúgának tehát valódi, szabályosan lekottázható dallama nincsen, de mivel az erősebb-gyengébb hangsúlyok mélyebb-magasabb hangadással járnak együtt, s emellett a magánhangzók színei is változók, úgy halljuk, mintha mégis lenne. (A fúga szövegét lásd a cikk végén.)

Nem csoda, hogy Toch műve világszerte a legkülönfélébb előadásokban, gyakran kabaré-tréfaként jelenik meg a színpadokon, és kifejezetten az örömmel, a vidámsággal köti össze az amúgy sem túlságosan agresszív vulkán nevét.        

Itt azonban nem állt meg a tűzhányó diadalmenete a zenében: a hatvanas években a twist nevű tánc megjelenésekor önálló slágert kapott, Ez itt a Popocatépetl twist… kezdősorral. A nagyvilágban Caterina Valente énekével terjedt el, nálunk pedig először a Záray-Vámosi házaspár énekelte, később pedig a Dolly Roll.

Lévai Júlia

Ernst Toch Földrajzi fúga című kórusművének szövege:

Trinidad!
And the big Mississippi
and the town Honolulu
and the lake Titicaca,
the Popocatepetl is not in Canada,
rather in Mexico, Mexico, Mexico!

Canada, Málaga, Rimini, Brindisi,
Canada, Málaga, Rimini, Brindisi,
Yes, Tibet, Tibet, Tibet, Tibet,
Nagasaki! Yokohama!
Nagasaki! Yokohama!