Égből pottyant leguánok

A leguánok a hüllők (Reptilia) osztályán belül a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a gyíkok (Sauria) alrendjébe tartozó család tagjai. Természetes élőhelyük Közép- és Latin-Amerika, ahol a relatív páratartalom és a nappali hőmérséklet egyaránt magas. Mint a többi hüllő, ők sem tudják szabályozni testük hőmérsékletét, az alkalmazkodik a kinti hőmérséklethez. Emiatt meglehetősen kiszolgáltatottak, hiszen a drasztikus hőmérsékletváltozások, a túl hideg vagy a túl sokáig tartó meleg is veszélyt jelenthet rájuk. Igaz, ez utóbbi nem közvetlenül.

Amikor a meleg hoz rájuk veszélyt

A meleg hőmérséklet általában nemhogy rosszat tenne a leguánoknak, hanem kifejezetten a létszükségletük, hiszen ezek a hüllők a 28-30 Celsius fokos trópusi melegben érzik jól magukat. Ez kell ahhoz, hogy mozgatni tudják az izmaikat és meg tudják emészteni a táplálékukat. (Ezért sem könnyű lakásban tartani őket, mert a terráriumban folyamatosan egyenletes 28 ^oC-os meleget kell a számukra biztosítani.) Sajnos az embereknek köszönhető, hogy mégis bajba kerülnek a nagy meleg miatt. Közép-Amerikában, azon belül El Salvador egyes részein, Guatemalában, Hondurasban és Nicaraguában a globális felmelegedés miatt egyre gyakoribb az extrém hőség, amelynek hatására kiégnek a növények és élelmiszerhiány lép fel.

A zöld leguán némelyik példánya azzal okoz meglepetést az emberek számára, hogy narancssárga. (Fotó: Cary Bass, Wikimedia)

Ilyenkor sokan vadásznak a vadon élő állatokra, köztük a leguánokra is. Az itt élő zöld leguán, más néven iguana, bizony gyakran levesként vagy sültként végzi. Különösen, hogy a leguánok húsa jó arányban: 24 százalékban tartalmaz fehérjét. (Minderről itt olvashatsz részletesebben.) Mindez jelentősen csökkenti a természetben élő leguánok populációját.

Az 1492 A paradicsom meghódítása című film egyik jelenetében azt is láthatjuk, hogy a leguán húsával az európai hódítók is megbarátkoztak, amikor nem volt más ennivalójuk. És mivel akkoriban még nem ismerték ezeknek az állatoknak a rendszertanát, halként azonosították be, ami azt jelentette, hogy a leguánok még a böjti időszakban sem menekülhettek meg, hiszen a vallási előírások csak az emlősök és szárnyasok evését tiltották.

A hideg közvetlen veszélyt jelent

Feltűnő toroklebenyük és háttarajuk miatt sokan mesebeli lényeknek látják a leguánokat, ezért gyakran válnak hobbiállatokká. Az életük azonban egy terráriumban sem mindig felhőtlen, hiszen a tartásuk a szokásosnál több áldozatot kíván meg gazdáiktól. Olykor bizony az is előfordul, ha rossz gazdákhoz kerültek, hogy egyszer csak kint találják magukat az utcán. Ez történt 2020 decemberében is Floridában, ahol éppen akkor az éjszakai hőmérséklet mínusz 3 Celsius fokra süllyedt. A szokatlan hideg ráadásul váratlanul érkezett. Ez természetesen az emberek számára is megterhelést jelentett, a kidobott leguánok ellenben egyáltalán nem tudnak védekezni. Ezért is adtak hírt a következő napokban arról az újságok, hogy a floridai városok utcáin egyszer csak leguánok potyognak a járókelők nyakába. (Erről nálunk is beszámolt jó néhány lap, például itt és itt.)

Bár fiatal korában a zöld leguán nem nagyobb fél méternél, megfelelő tartás mellett 2-3 év alatt akár a másfél-két métert is elérheti. Ám mint a képen is látható: a királyi tartás ugyanúgy a sajátja, mint bármely, nála jóval nagyobb emlősnek. (Fotó: www.fressnapf.hu

Ilyenkor a leguánok hiába húzódnak meg a fákon: a hidegtől annyira megmerevednek az izmaik, hogy egy idő után nem tudják megtartani magukat az ágakon, és dermedten lezuhannak. Szerencsére azonban ez nem jelenti feltétlenül a halálukat. Ha nem tart túl sokáig a hideg és a nap is kisüt, fel tudnak töltekezni. Ebben az emberek is segíthetnek nekik, például úgy, hogy terráriumokat biztosítanak a számukra, vagy beviszik őket az állatkertbe.

A Floridában most éppen szerencsétlenül járt zöld leguán fajának példányaival egyébként szinte minden állatkertben találkozhatunk, így a budapestiben is. De emellett Magyarországon még a debreceni, a győri, a jászberényi, a miskolci, a pécsi és a gyöngyösi állatkertben is élnek példányai, ahogyan a kecskeméti és nyíregyházi állatkertben, illetve vadasparkban is. A mi éghajlatunkon természetesen nem könnyű a tartása, hiszen folyamatosan kell biztosítani a számára a magas páratartalmat és az egyenletes meleget, cserébe a leguánok nemcsak a formájukkal, hanem a változatos színűkkel is mindenkit elkápráztatnak.

Lévai Júlia

A témában ajánlott Mi MICSODA-könyveink:
Mi MICSODA Hüllők és kétéltűek – Gekkók, békák, varánuszok
Mi MICSODA Éghajlat – Változó klíma