Egy hobbi sosem csak hobbi

A hobbi – eredeti angol írásmóddal: hobby – kifejezést Magyarországon nagyjából az ötvenes évek második felétől használjuk olyankor, amikor arról beszélünk, hogy valaki különösen szeret valamit, ami ugyan nem tartozik a szakmájához, mégis szinte ugyanolyan rendszerességgel és gondos figyelemmel foglalkozik vele. Gyakran akkora alapossággal, hogy egy idő után akár valódi szaktudást is szerez az adott területen.

Azelőtt ugyanerre inkább azt mondták, hogy „az a passziója”, illetve ha művészi jellegű volt a tevékenység, akkor a művelőjét amatőrnek vagy dilettánsnak (jelentése: műkedvelő) hívták. Majd ahogy a technikai lehetőségek növekedésével egyre többféle tevékenységet lehetett passzióból űzni, a korábbi kifejezéseket a „hobbi” váltotta fel.

Tényleg egy állatból ered a szó?

A szó eredetére kétféle magyarázatot is szoktak adni, melyek közös vonása, hogy egyaránt egy állatra vezetik vissza a kialakulását. Az egyik állat az „eurázsiai hobby” nevű sólyomféle. Angliában, ahol a középkorban a solymászat volt az egyik legnépszerűbb időtöltés, valószínűleg erre vadásztak a legszívesebben. És mivel a nyelvben gyakori jelenség, hogy egy cselekvés jellemző tárgya végül a cselekvésre is ráragad, egy idő után a madár neve jelölte a kedvtelést is. Természetesen itt is arra törekedtek, hogy a név minél rövidebb legyen. (A sólyomféle eredeti, latin neve egyébként Falco subbuteo, és kabasólyom néven is ismerik.)

A repülőmodellezést magas szinten űzők gyakran szerveznek közös programokat, hogy bemutathassák egymásnak és esetleg egy kisebb közönségnek is a műveiket. A képen egy 1969-es, pesthidegkúti rendezvény résztvevőjét látjuk. (Fotó: Fortepan adományozó MHSZ - FOTO: Fortepan – ID 22380: Adományozó: MHSZ., CC BY-SA 3.0)

Egy másik magyarázat szerint az elnevezés gyökerét a „lovacska” jelentésű „hobin” szóban kell keresnünk. Ezzel eredetileg egy kistermetű versenyló-fajtát jelöltek, majd azt a faragott botot is, amelyet a gyerekek használtak, a lábuk közé kapva, a képletes lovagoláshoz. Az angolban ennek, illetve a hintalónak is „hobby-horse” lett a neve. A bot formájú játékra utalt vissza a képletes „vesszőparipája van” kifejezés is, miközben arra, hogy valaki rendszeresen ugyanazon a kedvenc időtöltésén „lovagol” – angolul „to ride one's hobby-horse” –, egy lerövidített, tömör formát kezdtek használni: „a hobbyját gyakorolja”. Majd miután a szó a magyar nyelv szerves részévé is vált, az y-t i-re cseréltük.

Mit tartottak meg az angol hagyományokból a britek?

Nagy-Britanniában a madártartás és madáretetés sokáig az egyik legelterjedtebb hobbi volt. Mintha a britek ezzel akarnák jóvátenni, hogy a középkorban rengeteg madarat irtottak ki. A szokásnak persze ennél gyakorlatiasabb alapjai is vannak: a 19-dik században, a brit gyarmatbirodalom virágzásának köszönhetően sokan dolgoztak és szereztek vagyont más országokban, ahol addig közelről nem ismert állatokkal találkozhattak.

Aztán sokan, amikor hazatértek, a számukra izgalmasabb vagy érdekesebb állatokból magukkal vittek egy vagy több példányt. Ki majmokkal, ki oroszlánokkal vagy zebrákkal, esetleg kígyókkal érkezett vissza a szigetországba, de igen sokan hoztak papagájokat is, amelyek tarkabarkasága mindenek felett lenyűgözte az otthoniakat. Ráadásul ezeknek a madaraknak nem kellett állatkertet építeni, elég volt hozzájuk egy megfelelő kalitka a házak szalonjában. A külföldről behozott papagájok szeretete pedig egészen biztosan hozzájárult, hogy a britek általában is jobban figyeljenek a madarakra, és ne csak a házban tartsák jól a papagájokat, hanem a kertjükben, illetve a parkokban is ezt tegyék a többi fajtával.

Így vált általános szokássá nemcsak a rendszeres madáretetés, de a madarak lesésének hobbija is. Britek ezrei váltak a szabadidejükben igazi madárszakértőkké, miközben azt is követték, mikor melyik faj került éppen a költési szakaszba, és hogy vajon minden rendben van-e körülöttük. Regények, sőt, krimik tucatjaiban jelennek meg olyan figurák, akik rendszeresen madárlesre járnak, és olykor éppen ennek köszönhetően válnak szemtanújává valamely rejtélyes bűnesetnek.  (Az egyik portál cikkírója szerint egy közismert brit humoros lap, a Punch Magazin éppen ennek alapján írta le tipikus brit hobbiként a madárlesést és -etetést. Itt olvashatod el a cikket.)

Hol vannak egy hobbi határai?

Nem mindig könnyű megmondani, mikortól válik egy hobbi puszta szórakozásból valódi, megélhetést biztosító munkává. Gyakran ugyanis sokan hobbiból ültetnek hasznos konyhanövényeket vagy szerelnek műszaki tárgyakat, autókat, motorokat, ám mivel egy idő után akkora szakértelemre tesznek szert, hogy másoknak is tudnak segíteni, így a tevékenységük pénzkeresethez is juttathatja őket. A gyerekeknél azonban a hobbiról szólva még egészen biztosan elmondhatjuk, hogy az egy olyan tevékenység, amely elsősorban örömöt szerez a művelőjének, és főként azon keresztül, hogy a hobbijában az ügyességét, a találékonyságát, az alkotási képességeit – általánosabban megfogalmazva a kreativitását – élheti ki és gyakorolhatja.

A videón az egyik legnépszerűbb hobbival ismerkedhetünk meg. Ez a francia eredetű decoupage (ejtsd: dekupázs), magyarul szalvétatechnika. És bár egyszerű eljárás, amelyet könnyű megtanulni, mégis alaposan megmozgathatja a fantáziát. Hiszen akkor az igazi, ha sokféle ötletet is felhasználunk munka közben.

A modern korban a hobbiknak ma már olyan sok fajtájuk van, hogy szinte képtelenség lenne mindet felsorolni. Van, amelyik kifejezetten a probléma-megoldó képességet, a logikus gondolkodást segíti. Ilyen például a sakkozás (amelyhez persze partner is kell), a fejtörők-, keresztrejtvények rendszeres megfejtése vagy a sudokuzás, de hobbiként lehet különféle zenedarabokat gyakorolni valamilyen hangszeren, vagy művészi szinten fotózni, táncolni.

Másféle képességeket mozgósít a hajó-, vonat-, repülő- vagy egyéb modellezés, amelyet iskolai szakkörökben vagy művelődési házak klubjaiban is lehet gyakorolni. Ismét mást jelent a hobbijának élők számára a különféle dolgok rendszeres gyűjtése, amihez ugyancsak sokféle szakértelem is hozzákapcsolódhat. A bélyeggyűjtők például – miközben az általuk megszerzett, különleges bélyegek születési körülményeit is kikutatják – gyakran olyan történelmi tudásra is szert tesznek, amilyet még egy professzor is megirigyelhetne. Ugyanezt érhetik el azok is, akiknek a csillagászat, a kémia, a mikroszkopikus élőlények tanulmányozása vagy a különleges technológiájú szerkezetek barkácsolása a hobbijuk. És természetesen a sporttevékenységek sem maradnak le a készségek gazdagítása terén.

A hobbi természetesen versengéshez is vezethet, de aki saját tapasztalatból tudja, hogy mennyi erőfeszítést, olykor áldozatot is kíván tőle a hobbija, az valószínűleg ezt a másik tevékenységében is meg fogja látni, és ezért becsülni fogja.

Lévai Júlia