Egy zebra, amely a nemzeti örökség része

Ha azt halljuk, hogy nemzeti örökség, Magyarországon olyasmi jut az eszünkbe, mint például az egri vagy a szigetvári vár, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, a nagycenki Széchenyi-kastély vagy a budapesti Várnegyed. Ezek mellett még gondolhatunk a kiemelkedő vagy néprajzi szempontból érdekes épületekre, tárgyakra, bútorokra, gépészeti szerkezetekre, történelmi ereklyékre vagy egyedi ruhadarabokra, ékszerekre.

Egyszóval olyan helyszínekre és tárgyakra, amelyekhez valamilyen fontos történelmi esemény vagy kulturális irányzat kapcsolódik, vagy amelyek kiemelkedő műgonddal készültek, különleges esztétikai értéket képviselnek. Ez természetesen a világ többi országában is így van, ahogyan az is közös vonás, hogy ezeket külön törvények védik. Részben a fizikai károsodástól, részben attól, hogy bárki is önkényesen bármit megváltoztasson az addigi kinézetükön, formájukon.

2010-ben Nagy-Britannia megtörte egy új, meglepő elemmel – egy átkelőhely zebrájával – gazdagította a sort. Aki Londonban jár, annak most már a város egyik látszólag közönséges zebrájára is illik úgy néznie, mint nemzeti értékre szokás, sőt tudnia kell, hogy egy műemlék területén sétál. Miféle zebra ez?

Mitől más az Abbey Road, mint a többi? 

Az Abbey Road egy főútvonal, amely Camdenen és a Westminsteren halad keresztül, London belvárosában. (Útvonalának további részeiről itt olvashatsz.) Az „abbey” jelentése egyébként „apátság, kolostor”, ez tehát arra utal, hogy volt ilyen intézmény az utcában.

Íme, az Abbey Road című lemez híres borítóképe, a négy, zebrán gyalogló Beatle-lel. A háttérben a gondosan odahelyezett, beszédes rendszámú autó. (Kép forrása)

A főút ismertségét növelte, hogy délnyugati végén, St John’s Woodban, az Abbey Road 3-ban nyílt meg az egyik legnagyobb hanglemezkiadó cég, az EMI Abbey Road Studios nevű hangstúdiója. A hely népszerűségét a hatvanas években csak fokozta, hogy a popzene legismertebb szereplőinek lemezeit is ők készítették. Köztük a Beatles felvételeit is, és ez volt az a tényező, amely végül világszerte ismertté tette az utca nevét. 

A The Beatles a popzene egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb zenekara, amely a mai napig meghatározó a pop- és rock zene történetében, formálódásában. Az első brit zenekar volt, amely folyamatos népszerűségre tett szert az USA-ban, ahol pedig ezt nem volt könnyű elérni, hiszen ott igencsak jelentős konkurenciával kellett megküzdeni. A Beatles eredetisége, sajátos hangvétele és tagjainak vitathatatlan, személyes vonzereje azonban túllendítette a társaságot ezen a nehézségen. (A zenekarról részletesen itt olvashatsz.)

A Beatles az utolsó lemezét is az említett stúdióban készítette el 1969-ben. A Rolling Stone magazin a „Minden idők 500 legjobb albuma” című listán a 14-dik helyre sorolta a lemezt. (A magazinnak üzletileg nincs köze a Rolling Stones zenekarhoz; annak csupán a neve adta az inspirációt a lap nevéhez.) A sikerhez pedig egészen biztosan az is hozzájárult, hogy a lemez borítója a szokásosnál is karakteresebb, határozottan felhívó jellegű lett. Ezt pedig attól is érezhették a vásárlók, hogy a borítón egyfelől egy nagyon egyszerű, hétköznapi jelenetet látunk – négy, fiatal férfi átmegy az utca egyik oldaláról a másikra, szép szabályosan, a zebrán –, másfelől hogy ebben a jelenetben ugyanakkor nagyon is sokféle feszültség vibrál. Hiszen nem akárkik és nem akárhogyan lépdelnek a fehér csíkokon.

És mitől más az a zebra?

A négy fiatal természetesen a négy Beatle, és ahogyan átkelnek, az sem egy szokványos dolog. A zebrán az emberek inkább egymás mellett szoktak elindulni, ők azonban szabályos libasorban és nagy léptekkel haladnak. Ez pedig azt az érzetet kelti, mintha egy kiemelt jelentőségű menet tagjai lennének.

Aki ismerte abban a korban a körülöttük kerengő legendákat, annak erről azonnal eszébe is juthatott, hogy ez talán egy gyászmenet, hiszen az egyikük, Paul McCartney elvileg már nem is lehetne itt. Ő ugyanis a hírek szerint már meghalt. Erre már 1966-tól utaltak itt-ott: hol a más albumokon hallható dalaikban és olykor a borítóikon is. És lám: Paul itt – ráadásul egyedüliként mezítláb – megy át a zebrán! Lehetséges lenne, hogy ez arra utal: ő már tulajdonképpen csak egy szellem, és azért csupasz a lába, mert a halottak már nem hordanak cipőt?

Turisták tömegei szánnak rá időt, hogy újrajátsszák a négy fiú nevezetes gyaloglását, és ezzel a hely szellemének hatására néhány percre még közelebb kerüljenek a Beatles-hez és általában ahhoz az izgalmas korszakhoz, amely sokuk fiatalkorát jelentette. Az itt látható embereket az eső sem zavarta abban, hogy megszerezzék maguknak ezt az örök életre szóló élményt. Egyúttal volt bennük annyi udvariasság is, hogy két sort alkotva, egyszerre nyolcan is átmentek, és így kevesebb időre lassították le a forgalmat, (Fotó: Cassini, Wikimedia)

És ha így nézzük, akkor bizony egy valódi temetési menetet látunk. John megy elöl, mint a temetés prédikátora, utána Ringo, aki vélhetően a sírásó, a megboldogult Paul mögött pedig George, aki egyszerű gyászolóként zárja a menetet. Ráadásul az ő feje mögött ott egy fehér bogárhátú Volkswagen, egy igencsak beszédes rendszámmal: LMW 28IF. Ebből pedig a „28IF” jelentheti azt is, hogy Paul „28 lenne, ha” – nem halt volna már meg.

Aztán a lemez meghallgatásakor, és persze az újságcikkek olvasásakor a látvány értelmezője már rájöhet, hogy mindez csak mítosz volt, és Paul ugyanúgy él, ahogyan a többiek. Ráadásul ezt a kezében tartott cigaretta is megerősítheti azok számára, akik alaposabban is megnézik a képet. Mindez pedig nemhogy eltüntetné, de még fokozza is a látvány kellemes feszültségét. Amitől tehát mind a borítót, mind az Abbey Road zebráját magát egyre inkább a világhír fénye veszi körül. Ez pedig előbb-utóbb London egyik legkiemelkedőbb turisztikai látványosságává tette a helyet.

Fokozódó izgalmak a zebra körül

Az izgalmak természetesen már akkor elkezdődtek, amikor nekiláttak elkészíteni a borítóhoz a fotót. Hogy pontosan mi legyen a képen, az az együttes kreatív menedzsere és McCartney ötleteiből állt össze, és a társaság 1969. augusztus 8-án délelőtt fél 12 körül vonult ki az Abbey Road Studios előtti gyalogos-átkelőhelyhez, hogy nekilásson az elkészítésének. Mint azt a Wikipedia szócikkében olvashatjuk, ehhez az kellett, hogy a közlekedési rendőrök körülbelül tíz percre leállítsák a forgalmat az utcában. Majd a fotós, Iain Macmillan felállított egy kétágú létrát, fölment a tetejére, és onnan készített képeket a négy fiúról, amint azok először balról jobbra, majd ellenkező irányból is átmennek a zebrán. Azt pontosan nem lehetett előre tudni, hogy melyik lesz jó a borítóra, de miután megnézték a fotókat, egyértelmű volt, hogy úgy hatásos a kép, ha a gyaloglás iránya megegyezik a megszokott olvasási iránnyal, így a balról jobbra gyaloglást választották.

Majd miután hamarosan megjelent a lemez, és hatalmas sikert aratott, nem volt kérdés, hogy az Abbey Road ezzel bekerült a város nevezetességei közé, s az 1970-es évektől London egyik kiemelt turisztikai célpontjává vált. Csakhogy ezzel gondok is jártak, amelyekre előre nem lehetett felkészülni. Ilyen volt az is, hogy az utca nevét megjelenítő táblát hol összefirkálták a rajongók, hol el is lopták, hogy személyesen is birtokoljanak egy darabkát a rocktörténelemből.

Emiatt a helyi önkormányzatnál végül azt találták ki, hogy a szokásosnál jóval magasabbra helyezik az utcatáblát, és így azt már nem érték el a firkálni vágyók. Emellett az sem volt ritka, hogy különböző csoportok újrajátszották a 69-es eseményt, és hol komolyan, hol parodisztikus formában maguk is előadták a négy fiú átkelését a zebrán, kissé lelassítva ezzel az út szokásos autóforgalmát. Természetesen a folyamatos fényképezés is okoz olykor fennakadásokat. Mindez azonban igen csekély kárt jelent az országnak, ahhoz képest, amekkora hasznot hoz. Még a képen látható autó gazdája is örülhetett, mert járműve 2530 angol fontért kelt el egy árverésen 1986-ban. (Ma egyébként a németországi Wolfsburgban, az Autostadt múzeumban látható kiállítva.)

Nagy-Britanniában tehát így lett nemzeti örökség a Beatles életének egy nevezetes mozzanatából. A Beatles-tagokhoz kötődő másik nevezetes helyszín az USA-ban, New York City-ben található, ahol folyamatosan ezrek zarándokolnak el John Lennon emlékművéhe, a Central Parkba. Lennont a közelben lévő Dakota háznál ölte meg 1980. december 8-án egy pszichotikus rajongója, Mark David Chapman, aki még napjainkban is börtönben van. Mivel azonban a tett helyszíne egy lakóház, ez kevésbé alkalmas arra, hogy emlékhelyet alakítsanak ki körülötte. A park viszont megfelel a célnak, és az idők során a Strawberry Fields Memorial-nak elnevezett részét csendes övezetnek jelölték ki. Ez ugyan nem számít nemzeti örökségnek, de talán ez is az lesz a jövőben.

Lévai Júlia