Kugler Henrik és Gerbeaud Emil barátsága

A kuglerről sokaknak József Attila játékos verse jut az eszébe, amelyben ez a szó egy korabeli finomságot, minyonfélét jelölt. Olyasmit, amelyről – mint a versből is kiderül – a szegény gyerekek többnyire csak ábrándozhattak. „De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni, /Jó ruhába járni kelni, /S öt forintér kuglert venni” – ez áll a versben.

A zserbónak ejtendő Gerbeaud-ról elsőre ugyancsak egy finom sütemény, a zserbó szelet, illetve a Gerbeaud által bevezetett macskanyelv és konyakos meggy juthat eszünkbe, miközben persze a mai Vörösmarty téri, azonos nevű kávéházra is gondolhatunk. Amelyet egyébként a huszadik század közepén Szirmai Albert sanzonszerző, illetve Innocent Vincze Ernő szövegíró is megörökített egy slágerben.

A dal vicces-ironikus szövege így kezdődött: „Zserbó, bo-bo bo-bo bo-bo, /zserbó te drága hely, te jó,/ zserbó, csak ide jár az úri társaság.// Bon-bon, ezernyi tortakrém,/ bon-bon idény van, és igény,/ pénz kell, s a társaságba tip-top jártasság”. A dalt Mezei Mária vitte sikerre.  

De nézzük, mi is kötötte össze a két embert, akikről az említett édességeket, illetve a kávéházat is elnevezték.

A Gizella téren Kugler cukrászda nyílik

A mai Vörösmarty teret a múlt század elején Gizella térnek hívták, s ennek felső részén állt 1860-tól a Kereskedelmi Bank épülete, amelynek földszintjét kezdettől bérbe adták, kávéháznak. 1870-ben az addigi bérlő máshová költözött, s ekkor vette ki a helyiséget a fiatal Kugler Henrik (1830 - 1905), aki hamarosan igen sikeressé tette az ott létrehozott eszpresszóját.

Ez az elegáns úr, Kugler Henrik tette kiemelt hellyé az akkori Gizella (ma Vörösmarty) téren működő cukrászdát, és ő adta át a vállalkozását a francia Gerbeaud-nak azzal a céllal, hogy ne hagyja elveszni a sok belefektetett munkát. Ahogyan akkor mondták: őrizze a tisztes ipart. (Forrás: Niszkács Miklós – Niszkács Anna: A Gerbeaud Ház az 1900-as évek elején. Budapest, 2008.)

Nem csoda, hiszen a soproni születésű Kugler, akinek már a nagyapja és az apja is neves cukrászmester volt, nagy szorgalommal és hosszú éveken át tanulta ki a mesterséget. Mire a család Budapestre költözött, már ő maga is a legmagasabb színvonalon gyakorolta a cukrászatot. Olyannyira, hogy nemsokára megkapta az egyik legnagyobb szakmai elismerést: a Koronás Arany Érdemkeresztet is. A Gizella téri cukrászdát pedig okkal tartották a főváros egyik legjobb helyének.

Kugler azzal is gazdagította a tudását, hogy sokat járt külföldön, ahonnan mindig új és új tapasztalatokkal tért haza, miközben arra is ügyelt, hogy mindenhonnan a legjobb nyersanyagokat szerezze be. Az egyetlen gondja az volt, hogy miközben egyre súlyosabb gerincbántalmaktól szenvedett, tehát egyre nehezebben bírta a munkát, neki magának nem volt fia, akinek átadhatta volna az üzletet. Igaz, volt egy húga, Mária, aki kiválóan vezette az üzlet pénzügyeit, ám szerencsétlenségükre ő is súlyosan megbetegedett, és hamarosan meg is halt. Ezért Kugler a családján kívül keresett olyan személyt, akire szívesen rábízta volna a boltját. Így talált rá Párizsban Émile Gerbaud-ra, akit egykori francia mestere mutatott be neki még ugyanabban az évben. 

Egy magyarrá váló francia sikere

Émile Gerbeaud (1854-1919) a svájci Carouge-ban született, és Kuglerhez hasonlóan az ő apja is cukrászmester volt. Szintén szorgalmasan kitanulta, mind a cukrászatot, mind a csokoládékészítés mesterségét. Kezdetben Németországban és Angliában társult be jelentős cukrászati vállalkozásokba, majd 1879-ben Franciaországban nyitott üzletet. 1880-ban házasságot kötött Esther Ramseyerrel, aki szintén svájci származású volt, és akinek számára ugyancsak otthonosságot jelentett a csokoládégyártás, hiszen az apja egy csokoládégyár tulajdonosa volt. Így a későbbiekben ő maga is komoly szakmai tevékenységgel járult hozzá a férje üzleteinek fenntartásához.

Amikor Gerbeaud átvette Kuglertől a cukrászdát, annak helyisége az épület földszintjének még csak a jobb oldali részét foglalta el. Később azután a vállalkozás a teljes földszinti területet ki tudta bérelni, ahogyan azt a mai cukrászdánál is látjuk. (Kép: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Kugler rögtön meglátta Gerbaud-ban azt a komoly és felelős szakembert, akire jó lélekkel rábízhatja az üzlete továbbvitelét, és mivel az is bizalommal volt iránta, hamar megkötötték a szerződést. Gerbeaud 1884-ben a családjával együtt Budapestre költözött, és október elsején átvette a Gizella-téri üzletet. Kugler további tíz évig résztulajdonos maradt, az üzlet nyereségének 10 százaléka illette meg. Gerbeaud mindvégig az elődje nevét is megtartotta a cukrászdáján, így annak ez volt a felirata: Kugler Henrik Gerbeaud cukrászda. Hirdetéseiben is azt a formulát használta, hogy „Kugler Henrik utóda, Gerbeaud Emil, cs. és kir. udvari szállító”. Mint látható, Gerbeaud hamar átvette a magyar névhasználat szokásos formáját is.

Barátságuk mindvégig töretlenül megmaradt, és minden fontosabb szakmai eseményen, így például az 1885-ös Országos Általános Kiállításon is együtt jelentek meg. Gerbeaud első, jelentős bemutatkozására az 1896-os Ezredéves Kiállításon került sor, amikor kibérelte az egykori királyi pavilont a Városligetben. Ez arról volt nevezetes, hogy az építési munkálataiban a kor két kiemelkedő tervezője, Ybl Miklós és Feszty Árpád is részt vett.

Gerbeaud hatalmas sikert aratott a termékeivel és az újításaival, így a kiállítás Díszoklevelét és az Országos Ipartestület aranyérmét is megkapta. A Gerbeaud-féle pavilont a monarchia uralkodója, I. Ferenc József császár és király is meglátogatta, feleségével, Sissivel együtt. Ezután az épület Royal Gerbeaud Pavilon néven évtizedekig az egyik legnépszerűbb találkozóhelynek számított a jobbmódú budapestiek körében.

A híres macskanyelv, amely Gerbeaud Emil leleményességének, formai fantáziájának köszönhető. Az 1890-es évektől egész Európában sztár volt a csokoládék között. (Kép)

1886-ban egy kisebb csokoládégyárral is kibővítette a vállalkozását. Ennek terméke volt a macskanyelv néven forgalomba hozott csokoládé-különlegesség, amelyet a cukrászdájában, helyben készítettek, és ott is árulták.

Gerbeaud 150 alkalmazottal dolgozott (erről itt olvashatsz), akik közül sokan kitüntetésnek tekintették, hogy nála fejleszthették a tudásukat. Hírnevét csak tovább erősítette az 1896-as millenniumi kiállításon, ahol szemléletesen be is mutatta az általa alkalmazott, legkorszerűbb csokoládégyártási eljárást. Ezután zsűritagnak hívták az 1900-as párizsi világkiállításra, amelynek alkalmával megkapta a francia Becsületrendet. Itthon az Országos Iparegyesület cukorkagyártási szakosztályának elnökévé választották meg, 1907-ben pedig a nemzetközi sütő- és cukrászipari kiállítás elnöke lett.

1909-ben megvásárolta a fiumei csokoládégyárat, ami azért is fontos volt, mert az adriai kikötőváros akkor a monarchiához tartozott, és ezért onnan vámmentesen lehetett behozni a kakaót és a kész termékeket is. Ott kezdték gyártani a máig népszerű konyakos meggyet is, amely azután hasonló típusú desszertek egész családjának mintájául szolgált. Jellemző volt még az igényességére az is, hogy több termékéhez is díszes fadobozokat tervezett, hogy ezzel is elegánsabbá tegye az áruit.

Nem sokkal a Tanácsköztársaság után, viszonylag fiatalon, 65 évesen meghalt, s ezután a cukrászdát a felesége vezette haláláig, 1940-ig. A második világháborút követően, a Rákosi korszakban a Vörösmarty téri cukrászdát államosították (1948), és át is nevezték Vörösmarty kávéháznak. A szakma azonban megőrizte a hely önállóságát, így ennek a cukrászdának a mesterei is ápolták a hagyományokat, és őrizték a minőséget a kínálatukban. A Vörösmarty cukrászda az állami fenntartása idején is ugyanolyan neves, jó hírű hely volt, mint az előde.

A Kádár-korszak lazuló időszakában, 1984-ben pedig a Gerbeaud nevet is visszakapta, és ekkor került vissza a régi helyére a Gerbeaud felirat is a ház homlokzatára. 1995-ben ismét magántulajdonba került: egy német üzletember vásárolta meg, aki rekonstruálta a régi cukrászdát, és egyúttal korszerűsítette is, az egész épületet. Így ma a Gerbeaud cukrászda méltó módon őrzi, mind a nagy előd, Kugler Henrik, mind pedig a népszerű Gerbeaud Emil emlékét.

Lévai Júlia