Mi történt a szovjet űrkísérletek kutyáival?

Állatokat elsőként a Montgolfier testvérek küldtek fel a magasba, így kívánták tesztelni, hogy miként hat a repülés, illetve a légkör az élő szervezetekre. A kísérletezők 1783-ban egy 1500 m3 térfogatú ballont indítottak útnak a levegőbe. A ballon kosarában egy birka, egy kakas és egy kacsa utazott. A ballon egészen Versailles-ig repült, és bár a szerkezet ott lezuhant, az állatoknak szemmel láthatóan nem lett nagyobb bajuk az ijedtségnél.

Miért éppen kutyákat választottak a szovjetek?

Bár az űrkísérletek során sokféle állatot (rovarokat, rágcsálókat, teknősöket, madarakat, majmokat) lőttek fel a magasba, a leghíresebbekké mégis a szovjetek által felküldött kutyák váltak. Ők az 1950-es- 60-as években kerültek be a szovjet űrprogramba. Ez az az időszak volt, amikor az űrkutatás egyre közelebb került ahhoz, hogy embert küldjenek fel egy űrhajóban, és amikor az űrversenyben a szovjetek megelőzték az amerikaiakat.

Az amerikaiak ekkor majmokkal kísérleteztek, a szovjet tudósok viszont úgy gondolták, a kutyák jobban bírják a terhelést. Ezért aztán edzett kóborkutyákat kerestek a programba. Az utazásra alkalmas ebek nem nyomhattak többet 6-7 kilónál, és csak nőstények lehettek, mert a vizelet elvezetését a kanoknál nem tudták megoldani. Emellett a világos szőrzet is fontos volt, hogy jól látszódjanak a kamerák számára. A kiválasztott kutyákat ugyanúgy felkészítették az űrutazásra, ahogyan az űrhajósokat is, tehát szoktatták velük a szűk környezetet, a speciális táplálékot és a súlytalanságot.

Sikeres utazás, szuborbitális pályán

Az első űrkutyákat 1951 júliusában lőtték fel egy ún. R-1 IIIA-1 járattal. Az egyik Cigány (cirill betűkkel: Цыган), a másik Dezik (Дезик ) névre hallgatott. Nem küldték őket még teljes Föld körüli pályára, hanem űrugrásban vettek részt, ami a szuborbitális pályát jelenti.

A szuborbitális pályára fellőtt űrjármű valójában csak egy űrugrást hajt végre, de az ötvenes években ennek is igen nagy jelentősége volt az űrutazásban. Dezik és Cigány szerencsés résztvevői lehettek egy ilyen eseménynek. (Kép forrása

Az űrjárművekkel ugyanis kétféle pályára lehet ráállni: szuborbitálisra és orbitálisra. Az „orbitális” szónak a latin „körforgás, körvonal” jelentésű „orbis” az alapja, és azt jelenti, hogy valami „körbefutó”. A „szub” (latinul „sub”) jelentése pedig „alatt, alá”. A szuborbitális pálya tehát alatta marad az orbitálisnak, vagyis a teljes körnek.

Cigány és Dezik egyelőre csak egy ilyen, 100 kilométeres magasságot elérő ugrásban vettek részt, ám már ez is jelentős, egyedülálló eseménynek számított. Szerencsére a rakéta orrán kinyílt az ejtőernyő, és így biztonságosan visszaérkeztek a Földre az előzőleg 4180 km/h sebességgel rohanó űrjárművükkel.

Sajnos Dezik egy következő fellövésnél az életét vesztette. Ekkor egy Liza nevű nősténnyel indult újabb űrugrásra, ám ez alkalommal a visszatéréskor nem nyílt ki az ernyő, a rakéta a földbe csapódott és az állatok odavesztek. Ez annyira megrendítette a programban dolgozó, egyik fizikust, Anatolij Blagonravovot, hogy örökbefogadta az életben maradt Cigányt, és a továbbiakban a házi kedvenceként vigyázott rá a családjával együtt.  

Miért kellett Lajkának áldozattá válnia?

A szovjet űrkutyák sztárjának, a máig szeretettel emlegetett Lajkának ezzel szemben tragikus sors jutott. A Múlt-kor magazin cikke szerint szerint Lajka moszkvai kóborkutya volt, egyébként hároméves nőstény husky-terrier keverék. Mellette még két másik keverék kutyát is felkészítettek az  utazásra, tartalékként. A felkészítés azt jelentette, hogy napról napra szűkebb ketrechez szoktatták, a gyorsulás elviseléséhez pedig centrifugákba tették őket. Mindezt azonban igen rosszul viselték, és emiatt meg is kellett hosszabbítaniuk a kiképzésüket. Végül azután 1957. november 3-án, moszkvai idő szerint hajnali fél hatkor Lajkát betették a Szputnyik-2 szűk kabinjába, és fellőtték az űrbe, ahol a jármű már teljes orbitális pályát járt be.

A Lajka emlékére tervezett magyar bélyeg 2007. február 6-án jelent meg, a kutya fellövése ötvenedik évfordulójának alkalmából. A Pénzjegynyomda 450 000 példányban gyártotta le a bélyeget, amelynek tervezője Dudás László volt. (Kép forrása)

Csakhogy a Szputnyik-2-t abban a korai időszakban lőtték fel, amikor még nem fejlesztették ki a pályáról való visszatérés technológiáját, ezért az állat eleve halálra volt ítélve. A szenvedését azzal akarták elkerülni, hogy az utazás végén elaltatják, egy lentről irányított injekcióval. Itt azonban közbeszólt a technika tökéletlensége, amelyről azután hosszú időn át nem lehetett pontos információkat tudni. A közvélemény sokáig csupán arról értesült, hogy Lajka nem élte túl az utat. Hogy pontosan mi történt, arról ellentmondásos nyilatkozatokat adtak: az egyik szerint megfulladt, a másik szerint viszont a terv szerint elaltatták, mielőtt a szputnyik visszatért.

A teljes igazság csak jóval később, 2002-ben derült ki. E szerint Lajka az út elején erős stresszt élt át, ami ugyan idővel csillapult, ám ezután egy számítási hiba miatt a kabinban elkezdett rosszul működni a hőszabályozás, és a kutya körül egyre forróbb lett a levegő. Hat óra elteltével a kabin annyira túlhevült, hogy Lajka eszméletét vesztette, és nem sokkal később elpusztult. A Szputnyik 2-vel november 10-én a kapcsolat is megszakadt. Amikor 162 nappal később, 1958. április 14-én a légkörbe belépett, a súrlódástól kigyulladt és elégett.

Lajka áldozata egy szempontból nem volt hiábavaló: bebizonyosodott, hogy a fellövés és az űrben tartózkodás egyaránt túlélhető, és ettől mind a szovjet, mind az amerikai űrprogram jelentős lökést kapott. Három és fél évvel később, 1961. április 12-én pedig Jurij Gagarin már a sok tapasztalatnak köszönhetően biztonságos körülmények között kezdhette meg az űrutazását. Ugyanakkor Lajka története világszerte megrázta az embereket, és felháborodást is keltett. Sokan nem tudták megbocsátani a tudósoknak, amiért túl korán, még a visszatérés megoldása előtt küldték fel a kutyát az űrbe.

Mindenesetre Lajka emlékezetét hűségesen őrzi az emberiség, hogy legalább utólag elégtételt kapjon, amiért feláldozták a tudomány oltárán. Több szobor is készült róla, és emlékbélyegeket is kiadtak a képével. (Ilyen bélyeg Magyarországon is megjelent, 2007-ben.) A későbbi űrkutyák többsége már jóval szerencsésebb volt nála. Így például Bjelka (Белка, vagyis Mókus) és Sztrelka (Стрелка, vagyis Kis nyíl) már sikeresen térhetett vissza a Koralb-Szputnyik-2 fedélzetén, ahol 1960. augusztus 19-én egy napot töltött az űrben. Ők ettől a szó szoros értelmében világsztárok lettek: tévéműsorokban szerepeltek, neves politikusokkal találkoztak.

Emellett Sztrelkához még egy romantikus történet is fűződik: az akkori szovjet elnök, Nyikita Hruscsov ugyanis egy találkozón (1961-ben) az ő egyik kölykét, Pusinkát (magyarul: Pelyhes) az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy lányának ajándékozta. A hírek szerint Pelyhes hamar beleszeretett Kennedy kutyájába, Charlie-ba, és kettejük későbbi kölykei egyedülálló népszerűségnek örvendtek a Fehér Házban. Nem csoda, hogy Sztrelka az eredeti hazájában is népszerű maradt, és a kétezres években egy orosz animációs játékfilm is készült róla és űrtársáról, Bjelka és Sztrelka, a csillagkutyák címmel. A többi, űrkutatásban részt vevő állatot is rajzok, cikkek sora örökíti meg, és aki összefoglaló írást is szeretne olvasni róluk, az például itt és itt is tovább olvashat.

Lévai Júlia

Érdekel a világűr és az űrutazások története? Olvass tovább!
Mi MICSODA – Nemzetközi Űrállomás
Mi MICSODA A bolygók és az űrutazás – Irány a világűr!
Mi MICSODA Junior – A világűr