Mióta léteznek önkiszolgáló boltok a világban?

Kevés dolog keltett akkora izgalmat Magyarországon, mint amikor megjelentek az első önkiszolgáló boltok. Ez az ötvenes évek közepén, még a bolsevik Rákosi-rendszerben történt, amikor az efféle üzleteknek a híréről is csak kevesen hallottak. Vagy ha mégis, akkor a Nyugat-ellenes propaganda átköltésében.

Eszerint minden, ami Nyugaton történik, csak a túlhajtott élvezeteket, a korlátlan szabadosságot szolgálja, így eleve erkölcstelen. Emiatt az önkiszolgáló boltokról is leginkább az terjedt el, hogy azok kizárólag az erkölcstelenség fokozása, konkrétan a lopási lehetőségek kiterjesztése céljából jöttek létre. Így, amikor végre nálunk is megnyílt egy ilyen, bár ezt a kormány ekkor már kifejezetten a hazai rendszer sikereként tálalta, mégis sokáig tartotta magát a hiedelem, miszerint az önkiszolgálók valójában a lopás melegágyai.

Miért jelenhettek meg mégis az önkiszolgáló boltok?

1955-ben a társadalmi viszonyok egyre inkább kikényszerítették, hogy az állam korszerűsítse a boltokat. Az államosítások és a kereskedelmi szakma szétzúzása után megmaradt élelmiszerboltokban többnyire csak egyetlen eladó dolgozott. Emiatt a vásárlóknak, akik többnyire nők voltak, munka után órákig kellett sorban állniuk egy-egy boltban, ahol ráadásul sosem volt teljes a választék, ezért olykor egy doboz tojásért vagy tíz deka vajért több üzletet is be kellett járniuk.

A képre kattintva megnézheted az első, magyar önkiszolgáló boltról szóló korabeli filmhíradó részletét. Ebben lelkesült hangon ismertetik a mozinézőkkel, hogy mi vár rájuk a Bem utca sarkán megnyílt boltban. A tudósítás végén a bemondó természetesen megígéri, hogy ha a bolt elnyeri a vásárlók tetszését, akkor a jövőben majd több ilyen is épül. (Elnyerte, és valóban épült.)

Mindez pedig egyre érezhetőbben okozott feszültségeket, így végül a kormány beadta a derekát, és belekezdett a fejlesztésbe. Ennek első lépése volt az önkiszolgáló boltok bevezetése. Az első önkiszolgáló élelmiszerbolt még jó egy évvel az 56-os forradalom előtt, 1955. augusztus 27-én nyílt meg Budán, a II. kerületi Bem József utca és a Mártírok útja (a mai Margit körút) sarkán. Az üzlet portáljára ezt írták ki: "Önkiszolgálók boltja".

A továbbiakban, ha lassan is, de egyre biztosabban alakultak át a boltok önkiszolgáló rendszerűvé, illetve nyíltak meg szabadpolcos közértek, mígnem a 1960-as évektől már a nagyobb ABC-áruházak is megjelentek. Magyarországon tehát a hatvanas években zárult le az a folyamat, amely a nagyvilágban a század elején kezdődött el, és amelynek során megszokottá vált ez a bolttípus. 1958-ban még csak 11 üzletet alakítottak át teljes egészében önkiszolgálóvá, 1968-ra azonban már csaknem hatezer önkiszolgáló, illetve önkiválasztó rendszerű bolt működött az országban. (Erről még itt olvashatsz.)

Mindezek fényében érdemes visszamennünk 1916-ig, amikor a világ legelső önkiszolgáló boltja nyílt meg, nem másutt, mint Tennessee államban, azon belül is Memphisben.   

Világszenzáció!

Az első önkiszolgáló egy sikeres üzletembernek, Clarence Saundersnek köszönhető. Az ő találmánya volt ez az üzletforma, amely egyszerre nagyon sokféle vásárlói igényt is ki tud elégíteni. A bolt megnyitását nagy ünnepség kísérte: szépségversenyt rendeztek, fúvószenekar szórakoztatta a közönséget, a nők virágot, a gyerekek lufit kaptak az elegáns egyenruhába öltözött alkalmazottaktól. Ezután léphettek be a Jefferson Avenue 79. alatt található boltba, elterjedt nevén a Piggly Wiggly-be.

Mi volt az újdonság?

A Piggly Wiggly vásárlója szabadnak érezhette magát. Azért is, mert az összes árufélére volt rálátása, nem kellett a sor kiállása után az eladót kérdezgetnie arról, hogy van-e ilyen vagy olyan liszt, péksütemény, felvágott vagy palackozott ital. Mindezek érdekében a boltot eleve úgy rendezték be, akár egy kiállítótermet. A fal mellett vízszintes pultokon helyezték el az előre becsomagolt árukat, középen pedig magas és jól átlátható polcokra tették ezeket. Csupán a húst, felvágottat, sajtot kínáló pult mögött álltak kiszolgálók. Mivel ekkor még nem voltak hűtőgépek, mélyhűtött árut nem kínáltak a boltban, ám a hűtést igénylő, romlandó élelmiszerek számára már beállítottak jégszekrényeket, és valószínűleg a húsos pultok alá is tettek jeget.

A cukrot, sót, a lisztet és az egyéb gabonaféléket már nem az eladók mérték ki, hanem kisebb-nagyobb mennyiségben előre becsomagolva lehetett levenni a polcról. Ugyanígy a mosószerek (porok és lúgok), kávé- és kakaófélék, csokoládék kiporciózására sem kellett várni: mindenki odament a megfelelő polchoz, levette, amire szüksége volt, és betette a boltban szintén rendelkezésére bocsátott kézikosárba.

És bár a többi, Memphisben működő élelmiszerbolt tulajdonosai kezdetben egyáltalán nem vették komolyan a bolt „műfaját”, később kénytelenek voltak belátni, hogy bizony ez a jövő.  

Mivel a Piggly Wiggly sok mindenen tudott spórolni (például, mert kevesebb szakképzett eladót kellett foglalkoztatnia), alacsonyabban tarthatta az árakat és több és jobb minőségű árut is tudott kínálni, mint a versenytársai. Nem csoda, hogy már az első évben 80 000 dollárral többet értékesített, mint egy átlagos élelmiszerbolt ugyanebben az időszakban. Emellett az is növelte a népszerűségét, hogy a vevők itt találkoztak először nyomtatott nyugtával, amelyet a kijáratnál lévő pénztárgép dobott ki. 

Azt viszont nem tudhatjuk, hogy Saunders miért éppen a játékosan hangzó Piggly Wiggly nevet választotta az üzletének. És bár meg is kérdezték erről, kikerülte a válaszadást. Ha abból indulunk ki, hogy az első szó malackákra utal, a második kígyózásra, tekergőzésre, és így együtt talán egy körbe tekergő malackafarokra, akkor mindez együtt alighanem a vevők sokféle, boltbéli útját írja le tréfásan. (Forrás) Mindenesetre tény, hogy Saunders ezzel is divatot teremtett, hiszen ettől kezdve igen sok bolt és áruház választott hasonlóan tréfásan, kedvesen hangzó, ikerszavakból álló nevet. Így például annak az üzletláncnak is hasonlóképp játékos neve volt – Humpty Dumpty –, amelynek tulajdonosa előállt a bevásárlókocsi ötletével. De ez már egy másik történet.

Lévai Júlia