Mivel lélegzik a baba a mamája pocakjában?
„Tényleg, hogy lélegzik odabenn a kisbabád? Kopoltyúval?” – kérdezte terhes rokonát egy legkevésbé sem tudatlan kisgyerek, hanem egy huszonéves felnőtt. A kérdést nem kell kinevetnünk, hiszen teljesen logikus: a magzatot odabenn víz veszi körül. Természetesen nem kopoltyúval lélegzik, de az, ahogy oxigénhez jut, valóban hasonlít picit a halak légzéséhez. Mindkét esetben vérerek biztosítják az oxigénfelvételt egy elkülönített szerv beiktatásával, viszont a tüdő közreműködése (a legtöbb halnál a létezése) nélkül.
Milyen a kopoltyús légzés?
A halak légzéshez elkülönített szerve a kopoltyú, amelynek felépítése nem egyezik meg a szárazföldi lények tüdejével. A kopoltyú vékony, lebenyszerű függelék, amely a halak feje mögött, egy kis mélyedésben helyezkedik el. Egy porcos billentyű, a kopoltyúfedél védi a sérülésektől. A hal igyekszik mindig friss, oxigéndús vizet átszűrni rajta. A „megcsapolandó” víz azonban nem kívülről, hanem belülről érkezik a kopoltyúhoz: a hal folyamatosan tátog, vizet enged be a száján, majd a kopoltyúhoz irányítja.
|
|
|
|
Mielőtt távozna a víz a kopoltyún át, a finom erecskék egy része felveszi belőle az oldott oxigént, és a vérárammal máris beküldi a hal testébe. Az erek egy másik része pedig kiengedi a testből érkező szén-dioxid gázt, amely minden élő szervezetben létrejön, az oxigén felhasználása során. A halak légzése tehát egyetlen vérkörön megy végbe.
Van-e az embernek „kihelyezett” légzőszerve?
Az ember légzése az anyaméhen kívül már két vérkörrel zajlik, odabenn azonban szintén csak eggyel, hiszen a tüdő – a kis vérkör helye – még nem dolgozik. Dolgozik viszont a placenta (más néven: méhlepény), valamint a köldökzsinór. Ezek együttese teszi lehetővé, hogy a magzat oxigénhez jusson.
A méhlepény a méhen belül jön létre a magzattal együtt, s egy meglehetősen bonyolult összetételű szerv. A korong alakú szervnek nagyjából 22 cm az átmérője, a vastagsága 2-2,5 cm, a súlya pedig általában nem több fél kilónál. A placentában élesen elkülönül egymástól egy anyai és egy magzati rész, hiszen az anyai és magzati vérnek egyaránt önállónak kell lennie, nem szabad keverednie. A placenta egy sokszoros elválasztó-szűrő rendszeren keresztül biztosítja a két vérrendszer, és ezáltal a két, önálló génállomány elkülönülését.
(Keveredések csak kóros esetekben, a placenta rendellenességei vagy sérülései során jönnek létre, és gyakran halálhoz is vezethetnek. Ma már a modern diagnosztikai eszközökkel ezt időben észre lehet venni, és ilyenkor a gyors, orvosi beavatkozással legalább az anya élete megmenthető.) Mindenesetre az anya szervezetéből érkező oxigén első állomása a placenta, s a magzathoz a köldökzsinór fogja azt továbbítani.
A köldökzsinór tehát a magzatot és a méhlepényt összekötő, nagyjából 55–60 cm-es csatorna. Magzati eredetű, kocsonyás kötőszövetből áll, amelynek állaga a félkemény gumicsövekéhez hasonló.
|
|
|
|
Meglehetősen rugalmas, ruganyos anyag, s így jól védi a benne futó magzati ereket a nyomástól és a megtörés veszélyeitől. A köldökzsinórban három nagy ér fut: két artéria és egy véna, amelyek azonban itt fordítva működnek: az artériák vénás, tehát elhasznált vért, míg a véna artériás, vagyis oxigéndús vért szállít. (Hogy érthető legyen: egy ér attól artériás, hogy a szív felé szállítja a vért, és attól vénás, hogy a szívtől elszállítja a vért. A nevek tehát nem a vér összetételére, hanem az áramlás irányára utalnak. A kettő azonban azért kapcsolódhatott mégis össze, mert a születés utáni nagyvérköri keringésnél valóban egybeesik, ám a kisvérkörre ekkor sem érvényes!)
Érdekesség, hogy a köldökzsinór kötőszöveti állományának – vagyis a saját falának – nincs önálló vérellátása, még hajszálereket sem tartalmaz.
Hol megy végbe az oxigén- és a szén-dioxid csere?
A köldökzsinór két artériája (tehát amely itt elhasznált vért szállít), a magzati belső csípőverőerekből ered. A köldökzsinóron keresztül a méhlepény magzati bolyhaiban egészen a hajszálerekig elágazódik. A benne lévő vér itt, a bolyhok határrétegein átszűrve adja le a salakanyagokat, miközben az anyai vérből oxigént és tápanyagokat vesz fel. Az oxigén hatékony felvételében szerepet játszik, hogy a magzati hemoglobin oxigénmegkötő képessége jóval nagyobb, mint a felnőttkori hemoglobinunké. (A hemoglobin egy vas tartalmú fehérje, amely a vörösvértestek legfőbb alkotóeleme, és az oxigén szállítását végzi.)
Az így felfrissült vér a köldökvénán át áramlik vissza a magzatba, ám nem egyformán, hanem változó mértékben kevert vérrel látja el a szerveket és testrészeket. A vér frissességének ez a különbözősége a magzat, majd az újszülött szerveinek, testrészeinek fejlettségében is megmutatkozik, ám idővel a különbségek kiegyenlítődnek. Magzati korban a májnak van a legjobb vérellátása, ezt követi a fejé, az agyé és a karoké.
Képletesen szólva tehát mondhatjuk, hogy a placenta és a köldökzsinór együtt a baba kihelyezett légzőszervei, vagyis kopoltyúi, de ezt természetesen nem szabad szó szerint venni.
Mindenesetre mindkettő különösen fontos szerv, és ma már az orvostudomány a születésünk után is hasznosítani tudja az ezekben lévő őssejteket. Igaz, ma még nagyon sokba kerül lefagyasztva megőrizni ezeket, hogy majd később, nagyobb bajok esetén a beültetésükkel újraépíthessük a szervezetünk károsult részeit, de idővel bizonyára ennek a megoldását is megtalálják.
A terhesség ideje alatt fennálló, egykörös keringési rendszer a születés pillanatában egy csapásra megváltozik. Az, hogy a baba felsírt, jelzi, hogy a szervezete átállt a tüdőlégzésre, és ezzel együtt a kisvérkör aktivizálására. Életének ez az első pillanata egyúttal nagyon drámai is: a külső viszonyok hatására bezáródnak a köldökerei – megtette az első lépést ahhoz, hogy elszakadjon az őt addig száz százalékban tápláló mamájától. A további elszakadása azonban csak lassan és fokozatosan fog végbemenni, hiszen élete első időszakában továbbra is a mamája testéhez lesz kötve. Még akkor is, ha a tejet esetleg pótolni kell, és ha egyre gyakrabban veszi őt kézbe a papája is – az ölelés biztonságára még hosszú ideig szüksége lesz.
Lévai Júlia
