Sáskajárás

A Biblia és a Korán egyaránt a legnagyobb szerencsétlenségek közt említi a sáskajárásokat, amelyek az idők során valóban hatalmas gondokat okoztak az emberiségnek, hiszen egy-egy sáskajárást gyakran súlyos éhínség követett.

Az Ószövetség szerint Jahve büntetéseként küldte rá a sáskákat Egyiptomra, amikor a fáraó nem akarta elengedni a fogságban tartott zsidókat az országából. A sáskajárást később is hosszú időn át Isten büntetésének tekintették, miközben természetesen igyekeztek küzdeni is ellene. Ez azonban nem könnyű feladat ma sem, mert egy rendkívül szívós rovarról van szó. Amikor a sáskák rajba verődnek, a széllel haladnak és felveszik annak sebességét, így naponta 100-200 kilométert is meg tudnak tenni, miközben a testtömegükkel megegyező mennyiségű növényt képesek megrágni. Ugyanakkor nemcsak azzal ártanak, hogy hihetetlen gyorsasággal falják fel a növényeket, hanem azzal is, hogy az ürülékükkel a maradékot is mérgezővé teszik.

Ez a kis nőstény sáska most készül az életre, amelynek során nap mint nap a saját teste súlyával azonos mennyiségű növényt fog elfogyasztani.

Melyik a legveszélyesebb?
A sáskák a rovarok osztályán belül az egyenesszárnyúak rendjébe tartoznak, és a sáskák öregcsaládját, illetve a sáskafélék családját alkotják. Fajaik közül a marokkói és olaszsáskák mellett az egyiptomi vándorsáska az, amely nagy pusztításra képesek. Hatalmas rajai évezredeken át veszélyeztették elsősorban az észak-afrikai és a közel-keleti emberek élelmét, megélhetését. Legutóbb 2004–05-ben okozott éhínséget Nyugat-Afrikában a kirajzásuk. Legnagyobb számban az észak-afrikai Száhil övben élnek, de az arab államokban, Iránban, Izraelben, Törökországban és Dél-Spanyolországban is nagy mértékben szaporodnak.

A hímek 60, a nőstények 80 milliméter hosszúak. A nőstények a peterakásnál kiválóan tudják hasznosítani, hogy potrohuk szelvényekből áll, és ezért különösen mozgékony. A nőstény ezt felhasználva ássa ki a talajban a peték tárolására alkalmas lyukat, amelybe egy 80-100 darab petét tartalmazó petecsomót rak bele. A petecsomót burok védi, amely hamar megkeményedik.

A peték kifejlődése a trópusokon 10-14 napig, a hűvösebb éghajlatú területeken 70 napig tart. A lárvák a kikelésük után 4-5 lárvastádiumon mennek keresztül, és minden vedlés után kicsivel nagyobbak lesznek. A szárnyaikat az utolsó lárvastádiumban növesztik. Hátukon ettől kezdve két pár hártyás szárny feszül, amelyek közül a hátsó pár kétszer olyan hosszú, mint az első.

Amikor rajokban támadnak, megállíthatatlanok a sáskák.

A sáskák ízületekkel tagolt ugrólábait különösen erős izmok mozgatják, a lábai végén pedig erős karmok és párnák segítik a járásban. A sáska a szagokat rövid, ízekből álló csápokkal érzékeli. Legfontosabb szerve azonban a szájszerve, amely egy pár erőteljes, fogazott csáprágóval segíti elő, hogy gyorsan és hatékonyan tudjon megrágni mindenfajta növényt, ami csak elé kerül.

Miért olyan riasztó egy raj?

Az egyiptomi vándorsáska kétféle színben is megjelenik: a magányosan élő példányok homokszínűek, ám amikor rajokká szerveződnek, hogy útra keljenek, élénk sárga, narancssárga és fekete színre váltanak. Az átalakulást az idézi elő, hogy az egyedek egymáshoz dörzsölődnek, ami felfokozza bennük a feromon nevű hormonok termelődését, amitől azután élénkebbé válik a bőrük színe. Az egyedek a rajban egymáshoz igazodnak, így egyetlen, falanxszerű tömbben zúdul rá az összes állat a kiszemelt táplálékra. Ennek a látványa valóban riasztó, hiszen egy-egy raj létszáma akár 50 millió is lehet! Ahol egy ekkora tömegű raj megjelenik, ott semmi nem  marad, sem a növények leveleiből, sem a száraiból, de olykor a gyümölcsökből sem. A sáska egyáltalán nem válogatós, bármilyen növényt megeszik. Mindennap a saját testtömegével (2 gramm) megegyező tömegű táplálékot képes elfogyasztani. Ez olyan, mintha egy 60 kilós ember napi 60 kiló élelmiszert enne. A sáskák egy-egy példánya körülbelül 8 hónapig él, ezzel a sokakat felülmúló étvágyával.

Miért nincs egyensúly a sáskák és természetes ellenségeik között?

Talán a sáska az egyetlen olyan élőlény a földön, amelynek létszámát a természet nem szabályozza. Természetes ellenségei a parazita legyek és fürkészdarazsak, néhány madár valamint hüllő. Ezek mindaddig sikerrel pusztítják a sáskákat, amíg azok a nyugalmi időszakokban magányos rovarokként éldegélnek egy-egy legelőn vagy mezőn. Amikor azonban aktivizálódnak és rajokban indulnak táplálékszerzésre, minden egyéb állat tehetetlenné válik velük szemben. Nincs az a madár, amely ilyenkor képes lenne megtámadni a sáskák dinamikus tömbjét, és akár csak egy-egy példányt kikapni közülük. Ráadásul a madarak és darazsak étvágya meg sem közelíti azt a tempót, amelyben a sáskák a maguk étvágya következtében képesek megerősödni és szaporodni.

Ez a nem túl nagy rovar elképesztő rekordok felállítására képes. 1988-ban például egy vándorsáska sikeresen átrepülte az Atlanti-óceánt és a Karib-szigeteken landolt.

Hogyan lehet védekezni?

Egykor égetéssel vagy zajjal, kerepléssel próbálták elűzni a sáskákat a földekről, ami csak kevés eredményt hozott. A 17-18-dik századtól viszonylag hatékony módszernek bizonyult a legelők felszántása és bevetése, mert ezzel a sáskák földbe letett petéinek jó részét tudták elpusztítani. Ám még mindig maradt belőlük annyi, hogy időről időre elszaporodhassanak, és nagy pusztítást okozhassanak a veteményekben.0 Magyarországon szintén ezt a módszert alkalmazták.

Nálunk egyébként a sáskajárások többsége a Dunántúlt érintette, a 19-dik század utolsó évtizedeitől azonban a sáskák inkább a Kárpát-medence déli és keleti részén. illetve az Alföldön pusztítottak. A legnagyobb károkat Jász-Nagykun-Szolnok megyében és környékén okozták. Később, a huszadik században világszerte különféle permetezőszereket is kifejlesztettek, amelyek közül az bizonyult a leghatékonyabbnak, amelyet a Metarhizium acridum nevű gombából állítottak elő. Ez a gomba ugyanis az egyiptomi vándorsáskára és rokon fajaira specializálódott. Afrikában és Ausztráliában sikerrel alkalmazzák a gomba alapú szereket a sáskák ellen.

A történelemben eddig 60 ország 32 millió négyzetkilométernyi területén regisztráltak sáskajárást, amelynek kárait szinte nem is lehet felmérni. Az egyik legnagyobb kárt okozó sáskajárás 1915 márciusa és októbere között zajlott, amikor a rovarok Palesztinában csaknem a teljes növényzetet elpusztították. Egy 40 milliárd egyedet számláló raj egyetlen nap alatt akár 80 000 tonna terményt is képes elpusztítani. Nem csoda, hogy a sáska a világ minden kultúrájában a baj, a szerencsétlenség és a katasztrófa szimbólumává vált.

Lévai Júlia